Képviselőházi irományok, 1906. XXI. kötet • 695-703., XCVIII-CVII. sz.

Irományszámok - 1906-XCIX. szám. A magyar szent korona országainak pénzügyministere és a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok pénzügyministere között a kétszeres megadóztatások elkerülése végett, valamint az egyenes adók körébe tartozó némely más ügy iránt létrejött egyezményről

XCIX. szám. 255 MÁSODIK FEJEZET. Az üzletüket minkét államra kiterjesztő egyéb vállalatokat illetőleg. • :••-:', 7. §. Ha valamely vállalat üzemét az egyik állam területén fekvő üzlettelepéröl a másik állam területére is kiterjeszti a nélkül, hogy ugyanott üzleítelepet létesitene, ugy adóztatásnak csakis ott lehet helye, a hol az üzlettelep van. 8. §• Ha valamely vállalatnak mindkét állam területén vannak üzlettelepei, ugy ezek általában önállóan és az üzlet helyén érvényes adótörvények szerint és ennek folytán hasonló körülmények között a belföldi üzleteknél sohasem magasabban adóztat andók meg; e czélból az üzlet ismertető jelei, illetőleg ezen üzlettelepek bevételei és kiadásai a lehetőségig elkülönitetten mutatandők ki, 9. §, • A mennyiben olyan bevételek és kiadások fordulnak elő, melyek a mindkét államban levő üzlettelepek közt közösek, ezek megfelelő kulcs szerint osztandók fel. Ilyen kulcs gyanánt ipari termeléssel foglalkozó vállalatoknál, a közös bevételek tekintetében rendszerint az egyes üzlettelepek által igénybe vett befektetési és üzemi tőke szolgál, mig a közös kiadások rendszerint az egyes üzlettelepek által elért és az ezekre az előzőkben foglalt rendelkezés szerint elosztott bevételek arányában osztandók meg. Szabadságában áll azonban a két pénzügyministernek, hogy szükség esetén más megosztási mérvre nézve megegyezzenek. Ezek a szabályzók alkalmazandók a kereskedelmi vállalatokra is aként azonban, hogy az egyik államban levő üzlettelep által vásárolt áruknak a másik államban történt eladásából származó bevételek, valamint az ezen bevételeknek megfelelő kiadások, az érdekelt üzlettelepek közt rendszerint egyenlő részekben osztandók fel. 10. §. Üzlettelepek gyanánt különösen elárusitő-irodákat és gyári raktárakat kell tekinteni, melyek a náluk előállott kereskedelmi haszon után ugyanolyan arányban adóztatandók meg, mint a mely a hasonló gyártmányok elárusiíásával a belföldön foglalkozó adóköteles ügyfelekkel szemben alkalmazíatik. Elárusitő irodául tekintendő a vállalatnak a saját gyártmányai eladásának közvetítésére szolgáló irodája, vagy állandóan e czélra tartott alkalmazottja, raktárul pedig saját helyiségben tartott olyan áruraklár tekintendő, melyben az árukat a vállalat saját alkalmazottai adják el. Üzlettelep gyanánt ellenben nem tekinthető, ha a vállalat áruiból valamely önálló ügynök az általa kibérelt helyiségekben tart raktárt, vagy ha az áruk, akár bizományosként, akár saját számlájára dolgozó önálló kereskedőnek bizományba