Képviselőházi irományok, 1906. XIX. kötet • 621-683., LXXXVI-XCVII. sz.

Irományszámok - 1906-677. Törvényjavaslat az uzsoráról és káros hitelügyletekről szóló 1883:XXV. tövényczikk módositásáról és kiegészitéséről

280 677. szám. ződésből eredő követelést akár közvetlenül a szerződés alapján, akár átruházás (engedmény stb.) vagy átszállás útján megszerzi. E §. szövegezésében világosabban jutnak kifejezésre a harmadik szerző büntethetőségének feltételei, mint jelenlegi törvényünknek lényegében egyező 3. §-ában. A harmadik személy büntethetőségéhez szükséges, hogy már a szerzéskor ismerje a követelés uzsorás eredetét és hogy az ily tudatban szerzett követelést vagy maga érvényesítse, vagy azt másra átruházza, vagy reá biztosítékot szerezzen. Az uzsorás követelés megszerzése magában véve még nem esik büntetés alá, habár a szerző fél a szerzéskor ismerte annak uzsorás eredetét, mert ez kizárná azt, hogy a sértettnek valamely jóakarója, vagy hozzátartozója magához vállhassa az uzsorás követelést azzal a czélzattal, hogy a sértettet az uzsorás kezei közül kiszabadítsa. Az ily harmadik személyt a javaslat büntetni nem akarja. Büntetéssel csakis azt a harmadik személyt kell sújtani, a ki az uzsorás követelésből hasznot akar szerezni, vagy az uzsora-tilalom kijátszására akar közreműködni. Ez a szándék pedig csak akkor jut érvényre, ha a harmadik személy a megszerzett követelést érvényesiti is, vagy azt tovább ruházza, vagy reá biztosítékot szerez. Nem büntethető a jóhiszemű harmadik személy sem, a ki csak a követelés megszerzése után nyer tudomást a követelés uzsorás volta felől. Az ilyen harmadik személyről nem áll az, hogy a követelés megszerzésével jogtalanul nyerészkedni, vagy az uzsora-tilalom kijátszására közreműködni akart volna. Az ily személy a követelés érvényesítésével, átruházásával vagy biztosításával többnyire csak a károsodástól akarja megóvni magát, a mely őt a követelésért adott ellenérték elvesztésével érhetné és így a büntethetőség alapját képező dolus s ezzel á büntetés elvi alapja is ebben az esetben hiányzik. De a forgalom biztonsága szempontjából is aggályos lenne a jóhiszemű szerzőt a követelés uzsorás természetének utólagos felismerése esetében büntetéssel sújtani, mert ez felette bénitólag hatna a váltóbeli és mindazon követelések forgalmára, a melyeknél a jóhiszemű harmadik személyekkel szemben az alapul fekvő jogviszonyból meríthető kifogások magasabb érdekekből korlátozva vannak. Ebben az esetben a váltó és ehhez hasonló papírok megszerzője soha sem volna biztonságban, vájjon követe'éséaek érvényesítésével vagy átruházásával nem fog-e büntetendő cselekményt elkövetni s nem fogja-e az általa adott ellenértéket elveszteni. Azért tehát azt a harmadik személyt, a ki a követelés megszerzésekor ennek uzsorás voltáról tudomással nem bírt, ki kell venni az uzsora büntető sanctiója alól. Más kérdés az, vájjon a jóhiszemű harmadik személy a szerzett követelést mennyiben érvényesítheti sikerrel. Ezt a magánjog általános szabályai alapján kell megoldani s nevezetesen ezek alapján kell eldönteni, vájjon az ily harmadik személylyel szemben az uzsorás követelés semmissége hatályosan érvényesithető-e. Megszerzés alatt érteni kell a szerzés minden nemét, akár közvetlenül az uzsorás szerződésen, akár a követelés átruházásán vagy átszállásán alapszik. Nem tesz különbséget az sem, hogy a követelés közvetlenül az uzsorástól vagy harmadiktól szereztetett meg. A javaslat nemcsak azt bünteti, a ki a megszerzett követelést érvényesiti vagy másra átruház7a, hanem jelenlegi törvényünk idevonatkozó rendelkezését kiegészítve, azt is, a ki arra biztosítékot szerez; mert a biztosíték szerzésében a harmadik személynek oly ténykedése érvényesül, a mely e §. rendelkezésének czélja szempontjából a követelés érvényesítésével egyenlő tekintet alá esik. Hogy a harmadik szerző az 1. §. vagy a 2. §. alapján lesz-e büntetendő, ez első sorban attól függ, hogy az 1. §-ba vagy a 2. §-ba ütköző módon jött-e létre; utóbbi esetben azonban ahhoz, hogy a harmadik szerző a 2. §. súlyosabb