Képviselőházi irományok, 1906. XIX. kötet • 621-683., LXXXVI-XCVII. sz.

Irományszámok - 1906-622. Az igazságügyi bizottság jelentése "az ország erdélyi részeiben, továbbá a volt Kraszna, Közép-Szolnok, Zaránd megyék és a volt Kővár vidék területén a birtokrendezésről, arányositásról és tagositásról szóló 1871. évi LV., 1880. évi XLV. és 1892. évi XXIV. törvényczikkek módositásáról és kiegészitéséről" szóló 539. számú igazságügyi ministeri törvényjavaslatról

10 622. szám. A tagosításra vonatkozólag a javaslat is alapelvül elfogadja, hogy minden földterület lehető kihasználása nemzetgazdasági követelmény; — s mint e czélt előmozdító eszközt, a tagosítás jelentőségét méltányolja is. Ámde mórlegelendőnek tartja az adott viszonyokat, a természeti ós éghajlati változatokat is. Ezek együttes mérlegeléséből pedig azt az eredményt vonja le, hogy nem minden tagositás, hanem csupán az a tagositás kívánatos, mely az érdekeltek szempontjából előnyös, s mint ilyen czélszerűen foganatosítható. Ez iránytű szem előtt tartásával szakit a múlt azon hagyományával, hogy a nagybirtok magánérdeke, vagy a több birtok puszta mennyisége feltótlenül döntsön a tagositás meg, vagy meg nem engedhetősége felett; s elvi álláspontjához következetesen a tagositási eljárás kórelmezhetóse előfeltételéül megkívánja annak igazolását, hogy a tervbe vett tagositás gazdaságilag előnyös-e vagy sem? és czélszerűen foganatositható-e vagy sem? Ezen igazolás a földmivelósügyi minister szakvéleményével töi'ténik, mely vélemény a minister által kinevezett szakértők helyszíni vizsgálatán alapul. Minthogy a czélszerűsóg ós hasznosság kérdése eminenter közgazdasági kórdós, e tekintetben a végső döntésnek a földmivelósügyi ministerre ruházása szerencsésnek tekintendő. A bemutatott szakvélemény eredményéhez képest a törvényjavaslat általános ós részleges tagosítást kontemplál. Iránytűjéhez híven, a közgazdaságilag előnyösnek vélemónyezettet előmozdítani, a hátrányos következményűt pedig megnehezíteni törekszik a birtokmennyiségek különböző számítása utján; A javaslat közgazdasági intézkedésének másodika, s talán legfontosabbika az, hogy a tagositandó határból Mzlegelöwk kihasitását köteíezőleg elrendeli. Köztudomású azon görcsös előszeretet, melylyel nemzetünk a földmiveléshez ragaszkodik, s e tekintetben a székely faj, s általában hazánk erdélyi része még az országos átlagon is felül emelkedik. Már pedig azok az elvékonyodott barázdák, melyek a székely községek határait keresztül és hosszan szabdalják, azok az éghajlati viszonyok, melyek ' a kultur-növények termelésének csak bizonyos osztályát tűrik, ós az a távolság, mely e termelő földet az értékesíthető piaczoktól elválasztja, s igy a szállítási és értékesithetési nehézségek kétségtelenné teszik, hogy a javaslat hatálya alá tartozó népek ma már a puszta földmivelésbol meg nem élhetnek. Azonban addig is, mig a természetszerűen e helyre utalt nagyipar létesülhetne, vagy mig a föld méhében rejlő kincsek tervszerű bányászata mindennapi kenyerüket biztosithatná, élniök kell. E megélhetést csupán az állattenyésztés teszi lehetővé, mely erejével igavonó erejét, tejével élelmét, gyapjával ruházatát ós szaporulataival a közterhek fedezetére nélkülözhetetlen filléreit szolgáltatja. Már pedig az erdélyi részekben közlegelő nélküli állattenyésztés, egyszerűen képtelenség. Ezt bizonyítja az, hogy azon községekben, melyek közlegelőiket korábban átvitt birtokrendezés útján már felosztották, az állatlétszám harmadára redukálódott; s hogy e községek öntudatra ébredt birtokossága ma már óriási erőlködésekkel, — ötszörös áron is, —s a jövő nemzedék vállára is átnyúló megterheléssel törekszik azt visszaszerezni. Bizottságunk a közlegelő czéljaira kihasítható terület maximumának a javaslat által tervelt százalékát nem tartván elegendőnek, annak felemelését javasolja.