Képviselőházi irományok, 1906. XXVIII. kötet • 598-620. sz.
Irományszámok - 1906-616. A kereskedelemügyi m. kir. minister jelentése az országgüléshez a duna-ipolyvölgyi helyi érdekű vasut engedélyezésének megtörténtéről
424 616. szám sokszorosítványokban terjesztendők ministeri jóváhagyás alá. Ezen szabványok alapján lesznek kidolgozandók a különböző munkák, műtárgyak, épületek és egyéb ópitmények kiviteléhez szükséges részlettervek és munkarajzok. Úgy a szabványokat, valamint az építésre vonatkozó összes többi terveket is 4—4 példányban kell előzetes jóváhagyás végett felterjeszteni, és pedig az állomások, a magas ópitmények, járó művek ós a gépészeti berendezés Összes terveit, valamint az őrházkiosztási tervezetet is azon vasutigazgatóság utján, a mely az uj helyi érdekű vasútnak üzemét kezelni fogja. Az emiitett államvasuti szabványok érvényessége tekintetében kivételnek csak annyiban lehet helye, amennyiben az alábbi fejezetek netalán eltérő megállapításokat tartalmaznának. II. Alépítmény. A vasút alépítménye egy vágányra készítendő, a legnagyobb emelkedés, illetve esés 15 (tizenöt) °/oo-ben állapittatik meg. A kanyarulatoknak a nyílt pályán általában 275 méternél kisebb sugárral nem szabad birniok, kellően indokolt kivételes esetekben azonban 250 méteres ívsugarak alkalmazása is engedélyeztetni fog. A vasút irány- és lejtési viszonyait a kivitel céljaira készítendő építési tervezetben a kereskedelemügyi minister engedélye nélkül nem szabad akként megválasztani, illetőleg olykópen megváltoztatni, hogy azok kedvezőtlenebbek legyenek a vasút költségelése és engedélyezése alapjául szolgált tervekben előtűntetett, illetőleg megállapított irány- és lejtviszonj^oknál. A pályatest szabványos koronaszélessége, a helyi érdekű vasút szabványai szerint létesítendő pályarészeken az alépítmény felszínében, vagyis a kavicságy alsó felületének magasságában mérve, legalább 40 (négy) méter kell hogy legyen. Görbületekben a töltés külső oldala a túleinelésnek és a vágány kibővítésének megfelelően kiszélesítendő. A töltések — azok magasságához ós anyagához képest—bezárólag 25 m. magasságig V/-2 vagy íy^tlábás lejtőkkel, ennél nagyobb magasságnál pedig legalább l x /-i lábas lejtőkkel létesítendők. A bevágások lejtői általában az anj^ag nemének és minőségének, valamint a még egyébként figyelembe jövő viszonyoknak és körülményeknek megfele'ően állitandók elő. Azonban egy lábasnál meredekebbek ezen lejtők csakis erre minden tekintetben alkalmas kőzetekben fekvő bevágásoknál lehetnek. Vízszintesben vagy csekély lejtésben fekvő bevágások oldalárkai megfelelő fenékesóssel tervezendők ós készítendők. Az anyagárkok külső lejtői egy lábasnál meredekebbek nem lehetnek, azoknak töltésfelőli lejtői ellenben ugyanoly rézsűvel készítendők, mint maguk a töltések. Az anyagtermelési és lerakási helyek mindig szabályos alakkal, a földtérületek lehető kímélésével, köz- és magánérdekek károsítása nélkül és úgy létesítendők, hogy azok a közlekedésnek és vízlefolyásnak, valamint a pályatest és tartozékai előállításának és fentartásának, nemkülönben az állomási vágányzat meghosszabbításának akadályul ne szolgáljanak, vagy veszélyt ne képezhessenek, továbbá hogy azok közegészségügyi, közrendészeti ós mezőgazdasági
