Képviselőházi irományok, 1906. XVI. kötet • 579-593. sz.

Irományszámok - 1906-582. Törvényjavaslat a magyar királyi közigazgatási biróság hatáskörének kiterjesztéséről

582. szám. 45 A közigazgatás hatályossága azonban nagyon szenvedne, ha a panasz felfüggesztő erejének csak időbeli korlátja volna, s a 15 napon belül benyújtott panasz mindig felfüggesztené a rendelet végrehajtását. . A közigazgatási jog ezért a panasz felfüggesztő hatálya alól mindenütt bizonyos kivételeket állapit meg. így van ez külföldön; igy van nálunk is. E javaslatban a 15. § utolsó bekezdése szabja meg a kivételeket. , A kivételek első csoportja azonos az 1896 : XXVI. t.-cz. 103. §-ában említettekkel. A panasz felfüggesztő hatályának ezekben az esetekben való kizárása természetes következménye az 1896 : XXVI. t.-cz. által megállapított rendszernek, s a közigazgatási bíróság előtti eljárás egységét törekszik megóvni. A másik csoportot a szabadságolt és tartalékos katonák behívására vonatkozó rendeletek alkotják. Az 1886 : XXI. t.-cz. 19. §-a (1872 : XXXVI. t.-cz. 12. §-a) értelmében a tartalékos és szabadságolt katonák behívása ellen való felirat sem birt felfüggesztő hatálylyal. A jelen javaslat a korábbi törvényeknek ezen természetes intézkedését a panasz eseteire is kiterjeszti, anélkül, hogy azok Icörét, a kiknek behívására ez az intézkedés alkalmazható, bővítené. A kivételek ezen második csoportja abban különbözik az elsőtől, hogy itt nem kell az azonnali végrehajtást külön megindokolni, holott az első csoportnál ez az 1896 : XXVI. t.-cz. 103. §-a értelmében szükséges. Az 1886 : XXI. t.-cz. 19. §-a (1872 : XXXVI. t.-cz. 12. §-a) sem kívánja, hogy a kormány indokolja a szabadságolt és tartalékos katonák behívására vonatkozó rendeletének azonnali végrehajtását. E különbség abban találja indokát, hogy ezekben az ügyekben a törvény mondja ki az azonnali végrehajtás kötelességét s igy a kormánynak felesleges külön indokolnia rendeletét; mig ott, ahol a törvény nem állapítja meg az ügyet, hanem a kormányra bizza, hogy bármily ügyre vonatkozó rendeletének rögtöni végrehajtását követelhesse, ha az állami közérdek ugy kivánja, vagy a halasztás helyrehozhatatlan kárt okozna: az indokolásra szükség van, mert némi biztosítékul szolgál a kormány esetleges túlkapásai ellen. A 16. §-hoz. Ez a §. a törvényjavaslat által felölelt ügyekben, a 3. §. esetét kivéve, csak semmisítő jogot kivan biztosítani a közigazgatási bíróság számára, melyet az 1896: XXVI. t.-cz. egyébként érdemben döntő hatáskörrel ruházott fel. Ezzel az összes európai törvényhozások példáját követi. A közigazgatási bíróság ott, ahol hatásköre általános elvi meghatározás álapján a közigazgatási hatóságok által okozott összes jogsérelmekre kiterjed, mindenütt csak megsemmisítő joggal bír, mint pl. Ausztriában, vagy Franciaországban az excés de pouvoir eseteiben, vagy Poroszországban a rendőri intézkedések ellen általában engedett panasz esetében. S ez helyes is. Taxatióra alapított rendszer mellett a törvényhozás megválasztja azon ügyeket, amelyek természetüknél fogva alkalmasak a bírói cognitióra, s csak ezeket utalja a bíróság hatáskörébe. Ezekben aggály nélkül lehet az érdemleges döntést is a bíróságra bízni. Ha azonban a közigazgatási" hatóság által okozott minden jogsérelem ' a bíróság elé vihető, a helyzet egészen más. Ilyenkor olyan ügyek is kerülnek a bíróság elé, melyeknél a helyi érdekeket, a célszerűségi szempontokat, tehát kizárólag közigazgatási tekinteteket kell figyelembe venni. Ha a bíróság ilyen ügyekben érdemlegesen döntene, akkor a közigazgatás diseretionalis jogkörét gyakorolná és a legfelsőbb közigazgatási hatóság helyére lépne. Ahol tehát a törvény az esetek bizonyos nagyobb körét általánosságban a bíróság elé utalja, a leghelyesebb rendszer az, ha a biróság az illetéktelen vagy törvénybe ütköző intézkedéseket csak megsemmisíti, s a közigazgatási hatóság feladata marad — a jogkérdésben a bírói döntés alapjára helyezkedve — a közjó szempornjai szerint- érdemben intézkedni.