Képviselőházi irományok, 1906. XVI. kötet • 579-593. sz.
Irományszámok - 1906-580. A m. kir. pénzügyministerium vezetésével megbizott m. kir. ministerelnök jelentése az országgyüléshez, kőszéntelepeknek a kir. kincstár részére való megszerzése tárgyában
580. szám. 17 tarifális kedvezmények engedélyezése, — a mi talán első pillanatra legalkalmasabbnak látszanék, — nem biztat a várt eredménynyel. Eltekintve ugyanis attól, hogy ily kedvezmény engedélyezése gazdaságpolitikai szempontokból is aggályos, mert kereskedelmi mérlegünk rovására a külföldi behozatal emelkedését vonná maga után, — az állam közlekedési vállalatainak alig nélkülözhető bevételeit is csökkentené a nélkül, hogy megfelelő védelemmel kecsegtetne azokkal a tulcsigázott árigényekkel szemben, a melyeket egyes vállalkozók legtöbbször indokolatlanul támasztanak a nagyközönséggel szemben, s a melyek a világkonjunkturák fólretótelével, a hazai szénkereskedelmet sok helyen monopólium jellegében tüntetik fel. Oly megoldási módozatról kellett tehát a kormánynak gondoskodnia, a mely az állam szállitási vállalataival szemben nagyobb igényeket nem támaszt, a szénkereskedelem terén mutatkozó visszásságokat ellensúlyozhatja, a túlkapásokat korlátozhatja és mindezek mellett hazai közgazdaságunk fejlődését is nagyobb mérvben elősegítse. Magán szénbányászatunk örvendetes fejlődést mutat ugyan, de a fokozódó szénszükséglettel nem képes lépést tartani. Pedig gazdasági fejlődésünknek elsőrendű előfeltételét képezi a szénszükségletnek lehetőén olcsó kielégitóse. Ennek az előfeltételnek biztositását azért kell elodázhatlanul sürgős feladatnak tekintenem, mert á'dott hazai talajunk feltáratlan kincseit nem szabad gyümölcsözetlenül hevertetnünk, s mert hazai munkaerőnk jövedel-. mezőbb foglalkoztatása közviszonyaink szanálásának különben is mellőzhetetlen eszközét képezi. Ezekből a szempontokból kiindulva, a kormány arra a meggyőződésre jutott, hogy szóntermelésünk fokozásában, czóltudatos állami beavatkozás mellett, oly eszköz kinálkozik, amely mindenképen alkalmasnak látszik arra, hogy a szóntermelés és fogyasztás egyensúlyát, az imént érintett közszempontok kielégitóse mellett, helyreállítsa s a szónárak alakulásában normális viszonyokat teremtsen. Nem a magánbányászat fejlődésének korlátozása, hanem szónszükségletünk kielégitóse mellett a magánbán} r ászat jogosult érdekeinek megóvása és előmozdítása lehet csak czólunk. Azoknak a közlekedési vonalaknak és berendezéseknek, melyeket valósitanunk kell, hivatása leend nemcsak a kincstári, hanem egyenjogulag a magánbányászat érdekeit is szolgálni. Nem szabad a munkáskérdésben versenyt keltenünk, sőt a munkásjólóti és élelmezési intézkedések körében a magánbányászatra is folyton tekintettel kell lennünk. Végül a piaczi árakban sem lehet hivatásunk versenyre kelni, csak a jogosulatlan áremelésekre lehet feladatunk mórsóklőleg hatni. De azután e szempontok megóvása mellett nem lehet a magánbányászat érdekeinek örve alatt a kérdést megoldatlanul hagyni akkor, midőn maguknak az államvasutaknak s a kincstári vasgyáraknak évi szénszükséglete 30 millió métermázsát teszen. Üzemben levő szénbányáinkon kivül hazánkban még számos széngazdag terület van. Ezen részben még közelebbről meg sem vizsgált területek egy része még föltárásra sem került, más részük pedig a megfelelő anyagi erő hiánya, avagy a szállítási eszközök nagy távolsága következtében nagyobb szabású művelésre ez idő szerint nem képes, avagy művelésében egészen megakadt. Ha ezeket a széntelepeket az állam saját tulajdonául megszerezné, azok feltárásával és kiaknázásával, ugy minőségét, mint mennyiségét tekintve, Képvh. iromány. 190*í~ 1911. XVI. kötet. 3