Képviselőházi irományok, 1906. XIV. kötet • 531-578. sz.
Irományszámok - 1906-535. Törvényjavaslat a török beviteli értékvámok felemeléséhez való hozzájárulásról
535. szám. 87 Melléklet az 535. számú irományhoz. Indokolás „a török beviteli értékvámok felemeléséhez való hozzájárulásról" szóló törvényjavaslathoz. Az 1903. évi mürzstegi megegyezés, mely a Maczedóniában uralkodó zavaros állapotok gyökeres megjavítását tűzte ki feladatául, a török kormánynál tudva levőleg nem találkozott kedvező fogadtatásra, hosszas diplomácziai tárgyalásokra, sőt nem egy izben a hatalmak erélyes fellépésére volt szükség, mig a portától a reformok végrehajtására és a nagyhatalmak részéről igényelt ellenőrzés elfogadására vonatkozó kötelező kijelentések kieszközölhetők voltak. A magas porta vonakodásának oka kettős volt: egyfelől méltóságával nem tartotta összeegyeztethetőnek az idegen hatalmaknak gyámkodó fellépését, a mennyiben attól tartott, hogy a nemzetközi felügyelet mellett életbe léptetni szándékolt reform-intézmények az érdekelt 3 vilajetben csökkenteni fogják befolyását, másfelől pedig tisztában volt azzal, hogy a reformok oly tetemes ujabb költségeket fognak az államnak okozni, melyek fedezésére a rendelkezésére álló amúgy is gyenge anyagi eszközök elégtelenek lesznek. Ez utóbbi szempont volt főleg az, melyet az érdekelt nagyhatalmak sem tévesztettek szem elől, mert tagadhatatlan tény, hogy ugy a lerombolt községek felépítése és a kivándorolt keresztény lakosság visszatelepítése, valamint a reformált polgári igazgatás és jogszolgáltatás, nemkülönben a külföldi tisztek vezetése alatt álló csendőrség tetemes összegeket emésztenek fel, egészen eltekintve attól, hogy a bizonytalan állapotok miatt a szaloniki, monastiri és kossovoi vilajetekben állandóan nagyobb számú rendes török katonaságot kell állomásoztatni és ellátni. Ezért, midőn a török kormány rövid idővel a mürzstegi programm elvi elfogadása után újból azon régi tervét terjesztette a nagyhatalmak elé, hogy a 8°/o-ban megállapított beviteli értékvámokat ll°/o-ra emelhesse fel, a nagyhatalmak és közöttük külügyi kormányzatunk sem zárkózhattak el a porta kívánságának méltányos mérlegelésétől. A nagyhatalmak képviselőihez intézett jegyzékeiben a porta állandóan hangsúlyozta hogy ez a vámemelés nyújtaná részére az egyedüli módot a maczedóniai fokozott, pénzügyi igények kielégítésére és utalt arra, hogy a hatalmak már csak azért is hozzájárulhatnak a vámemeléshez, mert a magasabb vámokat nem az export-államok kereskedői és iparosai, hanem tekintettel a Török*birodalom fejletlen iparára, kizárólag a török fogyasztó fogja viselni. A kérdés megoldásának mikéntje felett hosszadalmas tárgyalások indultak meg, melyek során a nagyhatalmak elvben készeknek nyilatkoztak a vámemeléshez való beleegyezésüket meg*
