Képviselőházi irományok, 1906. XIV. kötet • 531-578. sz.

Irományszámok - 1906-534. Törvényjavaslat az országgyülési képviselőválasztások feletti biráskodásról szóló 1899:XV. t.-cz. módositásáról és hatályának meghosszabbitásáról

534. szám. 69 A módosítás eloszlatja e kétséget abban az.irányban, hogy a közjegyzőnek, illetőleg a birónak elég csak az aláiró személyazonosságát megállapitani a nélkül, hogy ugyanannak választói minőségét is igazolná. A jav. 20. §. 2. bekezdése összefügg a jav. 34. §-ával ós azért szükséges, mert abban az esetben, ha a választásvédők a kérvény aláirójának választói minőségót kifogásolják,ennek bizonyítékául nem kell az összes községek választói névjegyzékét beszerezniük, hanem elég, ha ama község választói névjegyzékét mutatják be, a mely községhez tartozónak az aláirót a neve mellé jegyzett község feltünteti. IV. A törv. 26. £. 3. bek.-nek a jav. 21. §-ában előforduló módositása összefügg a javaslatnak azzal a későbbi rendelkezésével, hogy a jelen törvény alapján indított eljárásban a feleket csak az ügyvédi kamara lajstromába bejegyzett ügyvéd képviselheti. Minthogy az ügyvédi rendtartás meghatározza, hogy miként kell az ügyvéd meghatalmazását kiállitani, e szerint pedig nem szükséges az, hogy a meghatalmazó névaláírása hitelesíttessék: ennélfogva a törvény e rendelkezéséből »vagy hozzácsatolt külön hitelesített meghatalmazásban* a »hitelesített« szó kihagyatott. Az ügyvédi kényszerből folyik az is, hogy a kérvény a meghatalmazott ellenjegyzésével látandó el. Ez tehát a 21. §. 2. bek.-ben világosan kimondatott. V. A javaslat 22. §-a a törvénynek a költségbiztositók letételéről szóló 27. §-át egészíti ki egy a gyakorlatban szükségessé vált rendelkezéssel. A törvény ugyanis nem rendelkezik arról, hogy mi történjék az esetben, ha az eljárás folyamán a letett födözeti összeg elfogy. Ez már eddig is megtörtónt néhányszor, s ilyen esetekben a Curia belátása szerint intézkedett, a nélkül, hogy erre törvényes alapja lett volna. Ki kell tehát mondani a törvényben, hogy a mennyiben a letett összeg elfogy: a bíróság annak 3000 koronáig terjedhető pótlását rendelheti el. Egyszersmind pedig sanctiót is kellett fűzni ahhoz, ha a kérvényezők e meghagyásának záros határidő alatt eleget nem tesznek. A sanctió az, hogy a bíróság ez esetben megszünteti az eljárást. Erre vonatkozik a javaslat 22. §-a. VI. A 23. §. a törvény 28. és 29. §-ait helyettesíti. A törvény 28. §-a csak azt fejezi ki, a mit a törvény 5. §-a már különben is kimond.. E §. rendelkezése tehát az uj 23. §-bóí teljesen kimaradt, ellenben lényegtelen módosításokkal felvétetett abba a törvény 29. §-ának tartalma. A javaslat is föntartja azt az álláspontot, hogy alakiságokhoz kötött ellenkérvénynek csak az esetben van helye, ha a kérvényezők a választás törvényes eredményének megállapítását kérik. Ez eset ugyanis — a választásvódők helyzetét tekintve — lényegesen külömbözik attól az esettől, midőn a kérvényezők a választás órvónytelenitósét kérik. Utóbbi esetben egészen háttérbe szorul a kisebbségben maradt jelölt, mert ez csak a választás érvénytelenítése után — egy uj választás alkalmával — juthat ismét érvényre. Ha azonban a megválasztott képviselővel szemben a másik jelölt javára kérik a választás törvényes eredményének megállapítását: ez esetben az utóbbi már a kérvényben törvényesen megválasztott képviselőnek mondja magát, a kinek helyét a választási elnök által megválasztott képviselőnek kijelentett egyén csak bitorolja. A választásvódők ellenfele tehát itt oly egyén lóvén, ki magát törvényszerűen megválasztott képviselőnek vallja: ezzel szemben nemcsak vódekezőleg, hanem támadólag is fölléphetnek. A támadás eszköze az ellenkérvény, mely lényegét s czólját tekintve ugyanolyan természetű, mint maga a kérvény. Ebben tehát mindazt az érvénytelenségi okot fel lehet hozni, melyet a kérve-