Képviselőházi irományok, 1906. XIV. kötet • 531-578. sz.

Irományszámok - 1906-534. Törvényjavaslat az országgyülési képviselőválasztások feletti biráskodásról szóló 1899:XV. t.-cz. módositásáról és hatályának meghosszabbitásáról

54 534. szám. A jav. e kérdésre tagadólag felel. Az ellenkező vélemény támogatására felhozták, hogy a mennyiben a megválasztott képviselő ellenjelöltje nem az lett volna, a ki helytelenül ujabb szavazásra bocsáttatott, hanem más jelölt, a kit a reá esett szavazatok aránylagos többsége folytán ujabb szavazásra kellett volna bocsátani: ez esetben az ujabb szavazás eredménye másként, jelesül akként alakulhatott volna, hogy azt választották volna meg képviselőnek, a ki ujabb szavazásra nem bocsáttatott, habár az érvényes szavazatok eredményéhez képest ennek meg kellett volna történnie. Ha ily esetben a választás nem érvényteleníthető: ebből az a visszaélés származhatik, hogy valamely jelölt »strohman« beállításával akként intézi az első szavazást, hogy annak eredményeként kisebbségben maradjon az a jelölt, a ki vele szemben győztes lehetne, ellenben ujabb szavazásra a strohmanként beállitott gyöngébb jelölt bocsáttassák, a kivel szemben a második szavazásnál biztosan győz vagy a ki a második szavazás előtt visszalép. E lehetőséget felvilágosítja a következő példa. X fellép egy választókerületben, a hol ellenjelöltje a választók között népszerű Y. Ha kettőjük között folyik le a választás: az utóbbinak megválasztása bizonyos. X tehát, nehogy ez megtörténjék, ráveszi barátját Z-t, hogy lépjen fel harmadik jelöltül s ezt azután pénzzel is ellátja a végett, hogy magának Y választói közül bizonyos számú választót megnyerjen. Ily előzmény után az első szavazás eredménye az, hogy X és Z nyerték el a szavazatok aránylagos többségét ós igy ők bocsáttatnak ujabb szavazásra. A végeredmény X megválasztása. Azt mondják tehát, hogy ajogórzetet sértené, ha ez a választás érvényben maradna csak azért, mert képviselővé azt választották meg, a ki helyesen bocsáttatott ujabb szavazásra. Ez érvelés azonban teljesen megdől, ha figyelembe veszszük a következőket. Ujabb szavazás történik akkor is, ha csak két jelölt versenyzett s ezek áz első szavazásnál egyenlő számú szavazatot kaptak. A kérdéses megoldás szerint ez esetben is érvénytelenítendő a választás, ha a.második szavazásnál kisebbségben maradt jelöltről tűnik ki, hogy az első szavazásnál nem nyert annyi érvényes szavazatot, a mennyi az ujabb szavazásra bocsátáshoz szükséges volt. Már pedig legnagyobb képtelenség volna az, hogy midőn az egyik jelölt az első szavazásnál is elnyerte az érvényes szavazatok általános többségét: az ő megválasztása áz ellenjelölt részén elkövetett visszaélések miatt mégis megsemmisíttessék. De eltekintve ettől, oly esetekben is igazságtalanságokra vezethetne a javaslattól eltérő rendelkezés, mikor kettőnél több jelölt versenyzett az első szavazásnál. Föltéve u. i., hogy ezek mindegyike komoly jelölt, a mi a normális eset: ekkor is úgy áll a dolog a megválasztott képviselőt illetőleg, hogy a kerület választóinak többsége meg nem támadható módon két izben nyilatkozott meg mellette. Először az első szavazásnál, mikor az érvényes szavazatok aránylagos többségét, másodszor a második szavazásnál, mikor az érvényes szavazatok általános többségét elnyerte. Ha már most ennek ellenében azt a kétséget vetjük föl, hogy elnyerte volna-e ugyanaz a jelölt a második szavazásnál a megválasztásához szükséges többséget, ha nem az a jelölt áll vele szemben, a ki ujabb szavazásra bocsáttatott, hanem az, a kit ujabb szavazásra kellett volna bocsátani: erre a kétségre, a mely a találgatások terén mozog, senki sem adhatna biztos féleletet. Sőt a valószínűség az, hogy a képviselővé megválasztott jelölt akkor is elnyerte volna ezt az eredményt, ha a második választásnál az lett volna az ellenjelölt, aki az első szavazásnál a harmadik jelölt vesztegetései miatt kisebbségben maradt. A győztes ós az első szavazásnál kisebbségben maradt jelölt ugyanis a vesztegető harmadik jelölttel szemben ugyanazon helyzetben