Képviselőházi irományok, 1906. XIV. kötet • 531-578. sz.

Irományszámok - 1906-534. Törvényjavaslat az országgyülési képviselőválasztások feletti biráskodásról szóló 1899:XV. t.-cz. módositásáról és hatályának meghosszabbitásáról

48 534. szám. midőn a képviselő érdemetlensége már kétségtelenül bebizonyult s ez alapon a választás nyomban érvényteleníthető volna: a bíróság még sem fejezhetné be az eljárást, mert még sok választóról kell kideríteni, hogy szavazatuk inficiált-e s hogy annyi szavazat inficiált-e, a mennyi szükséges ahhoz, hogy a többség a kisebbségben maradt jelölt javára állapittassók meg. Ezt azonban talán senki sem akarná, mert hiszen nemcsak a parlamentarismus elvébe, hanem a közerkölcsbe is ütköznék az, hogy az érdemtelennek bizonyult képviselő még továbbra is, az esetleg hosszú ideig tartó bírói eljárás befejezéséig tagja maradhasson az ország képviselőtestületének. A fentebbiekben kitüntetett inconvenientiák mind előállhatnának ós elő is állanának, ha az 5. §. keretében az inficiált szavazatok computatiojának is bármily korlátok között hely adatnék. Ez tehát a törvényből feltétlenül kizárandó. E kizárás ellen azt az aggályt szokták hangoztatni, hogy e szerint a biróság csak ritkán juthat abba a helyzetbe, hogy valakinek javára a törvényes eredményt megállapíthassa s hogy e szerint némely jelölt önhibáján kivül szenved, a választókerület pedig az uj választás izgalmainak tétetik ki, holott az elkerülhető lett volna. A válasz erre első sorban az, hogy a törvény eddigi fennállásának ideje alatt csak egyetlen oly eset volt, a melyben a Curia élt azzal a jogával, hogy a kisebbségben maradt jelölt javára a törvényes többséget megállapitotta. Pedig a Curiának éppen az a tanácsa, a mely e joggal ólt, semmiféle korláthoz sem kötötte a 3. §. 27. pontjának alkalmazását. De ettől eltekintve, vájjon a biróság eminens feladatául tekinthetjük-e azt, hogy a választókerületek helyett minél több képviselőt adjon a parlamentnek? A parlamentarismus elve követeli, hogy ez csak kivételesen és csak abban az eclatans esetben történhessék meg, ha a biróság minden kétséget kizárólag konstatálhatja, hogy mi volt a választókerületnek a választási törvények helyes alkalmazása mellett megnyilatkozott valódi akarata. Ily esetben nem a biróság ád képviselőt a parlamentnek, hanem maga a választókerület, a melynek valódi akaratát a választási elnök által törvényellenesen kihirdetett eredmény egyelőre csak elburkolta. A biróság feladata csupán az lehet, hogy eltávolitsa e burkot s nyilvánosságra hozza a választók többségének akaratát. Csak ebben a keretben lehet megnyugtató a bíróságnak ily irányú működése. E kereten kivül sem a törvény, sem a biróság nem nyújthat más elégtételt a kisebbségben maradt jelöltnek, s a megsértett közerkölcsnek ós választási rendnek, mint azt, hogy a kérvónynyel megtámadott választást érvénytelennek nyilvánitja. Igaz, hogy ez a kisebbségben maradt jelöltre nézve, midőn az ő részén egészen tiszta a választás és midőn neki mégis fel kell vennie az uj választás küzdelmét, ha czélt akar érni: sokkal hátrányosabb eredmény, mint a minő az volna, ha a biróság uj választás nélkül megválasztott képviselőnek nyilvánithatná. De ez a hátrány sok más esetben is érheti nemcsak a kisebbségben maradt jelöltet, hanem a megválasztott képviselőt is, a kinek pedig már szerzett joga van. A törv. 3. §. 15—24. és 26. pontjai mindegyik esetben teljesen ártatlan lehet, sőt az is szokott lenni mindegyik jelölt, tehát a megválasztott képviselő is ós mégis, ha a biróság megállapítja, hogy a választási vagy küldöttségi elnök pl. nem helyesen tűzte ki a zárórát vagy a községeket nem hivta fel a szavazásra: a választás feltétlenül érvénytelen. Ha már most azt kérdezzük, hogyan jutnak ahhoz az ártatlan jelöltek és hogyan jut ahhoz a választókerület, hogy az uj választás izgalmait még egyszar ki kelljen állaniok: erre nem tudunk orvosszert, mert erre nincs más válasz, mint