Képviselőházi irományok, 1906. XIV. kötet • 531-578. sz.

Irományszámok - 1906-576. A közgazdasági bizottság jelentése "a pozsony-országhatárszéli helyi érdekű villamos vasut enedélyezéséről" szóló 152. sz. törvényjavaslat tárgyában

• ^ • »—^—» 576. szám. 553 nak engedi át, mert ott dől el a nemzeti integritás kérdése. Hová jutunk^ ha egyoldalú összeköttetésekkel Brassót, Szebent, Zágrábot, Pozsonyt idegen érdekek ölelésének engedik át? A központból való kiindulás volt mindig is az ország álláspontja. Azt hirdette Széchényi István, ezt mondja az 1843-iki nevezetes kerületi választmány jelentése: »Hogy kereskedésünk nagyszerű, szilárd s virágzó legyen, különböző ágainak egy helyen, mint a vérnek a szivben kell összpontosulni s az ország törvényes önállásának ós függetlenségének tekintete kivánja, hogy a kereskedés gyülpontja benn a hazában legyen. Geográfiai helyzete, élénk felvirágzása s maga honi kereskedésünknek eddigi természetes folyama hazánkban ily helyül sz. k. Pest városát jelölték ki.« Mindezek után alig látjuk megokolhatónak, hogy Pozsony előbb köttessék össze Becsesei és csak azután, esetleg évtizedek multán Budapesttel. Lehetetlen arra a világos látást tanusitó esetre nem gondolni, midőn az 1836-iki országgyűlésen a vasúti fővonalak megállapitása alkalmából, az országgyűlés egyik tagja, kit felsőbükki Nagy Pál is támogatott, azt kivánta kimondatni, hogy addig Magyarországon áthaladó Triestig menő vasút ne engedélyeztessék, mig a haza központja Fiúméval nincs összekötve. És érdekes tanulságot nyújt ama történeti jelenség, hogy a hazai vasútépítés történetében oly nagy szerepet játszó jobb- vagy balparti vasút kérdésének tárgyalása alkalmával 1839. február 28-án tartott országos ülésben Beöthy Ödön a balparti vasutat pártolja, azonban azon föltétel alatt, hogy az épitést egyben két ponton kell megkezdeni, tudniillik Pesten ós Pozsonynál ós hogy a pozsony-gánserndorfi vonat addig megnyitható ne legyen, mig a vonal Pesttől Pozsonyig teljesen ki nem épült. Pulszky Ferencz is azt követeli, hogy a vasút építése ne Libafalvánál, hanem Pesten kezdessék meg. A karok ós rendek elfogadták Beöthy inditványait. A főrendeknél Széchenyi István is ugyanezen megszorítással fogadja el a balparti vasutat, azon aggálynak adván kifejezést, hogy évek multán azon eredmény fog előállani, hogy hazánknak nem nyertünk egyebet, mint egy rövid vonalat Gánserndorftól Pozsonyig. Ezt kivánja — mondja — Pozsonynak, de tiltja az ország érdeke. Keserű mea culpat kellene egyszer mondanunk — folytatja — ha egy város érdekét pártoltuk az egész ország kárára. Sőt még a nádor is felszólal, a többiek között azt mondja: Tudjuk, akik itt Pozsonj ban vagyunk, hogy az országgyűlés ideje alatt a hét végével a népesség nagy része Bécsbe menni s onnan hétfőn vagy kedden szokott visszajönni; ott megfizetik az accisát és elköltik minden pénzöket. Kérdem tehát: származik-e a hazára nagyobb haszon a vasutból? A nádor is félt olyan vasúttól, melynek Pest felé nincs folytatása, csak Pozsonyt köti össze Becsesei. És hogy a nemzeti kultúra néha egy kissé mesterségesnek látszó védelmére idegen példát is felhozzunk, legyen szabad Bismarcknak 1890. decz. 21-én, habár a miénknél kritikusabb esetben, egy elszász-lotharingiai küldöttségnek mondott következő szavait emliteni: Legjobban szerettem volna a Vogések hátára egy khinai falat ópiteni,... hogy a francziákat megakadályozzuk abban, hogy Elszász-Lotharingiát tovább is nyaralási tartománynak tekintsék. Hogy Pozsony ép ugy, mint bármely más fontos kereskedelmi pont, igényt tarthat arra, hogy minden irányban és igy Bécs felé is, elláttassák azon forgalmi intézményekkel, melyeket gazdasági és kulturális élete követel, egy perozig sem szenved kétséget. Azonban kétségtelen az is, hogy forgalmi téren is képzelhető egy pont, melyen már a hypertrophia kóros tünetei észKépvh. iromány. 1906—1911. XIV. kötet. 70