Képviselőházi irományok, 1906. XIV. kötet • 531-578. sz.

Irományszámok - 1906-534. Törvényjavaslat az országgyülési képviselőválasztások feletti biráskodásról szóló 1899:XV. t.-cz. módositásáról és hatályának meghosszabbitásáról

534. szám, 45 Ez nyilván ellentétben volt már a fennálló törvény intentiójával. A Curia másik választási tanácsa csakugyan ezzel szemben egy más esetben (362/1902. cur. bir. sz. a.) csak akkor fogadta el a 27. pontra való hivatkozást, ha a kérvényezők oly tényt is panaszoltak, a mely e pont alá eső külön tónyálladékot foglalt magában. Ez alkalommal egyszersmind kijelentette a biróság azt, hogy ez a pont a 10—14. pontokkal soha sem hozható kapcsolatba, s hogy e szerint a törvényes eredmény megállapitásánál az inficiált szavazatok kölcsönös leszámítása sohasem vehető figyelembe. Ezt jelenti a mai birói gyakorlat szerint a 27. pontnak önálló érvénytelenségi ok gyanánt való elismerése és ezt az eszmét kivánja minden félreértést kizáró módon érvényre juttatni a jav. 5. §-a is. E §. a) pontja szó szerint átvette a törv. 3. §-ának 27. p.-ját. így tehát átvette annak valódi értelmét is. A javaslat is azt akarja kifejezni, hogy különbség van a választási törvények szerint már eredetileg érvénytelen és a biróság által utólagosan érvónytelenitett szavazatok közt. A megvesztegetett s az etetett és itatott választó szavazata a választási törvény szerint érvényes, mert a választási elnök nem kutathatja, hogy ki miért szavazott a képviselőre vagy más jelöltre, hanem csak azt vizsgálhatja, hogy választó-e az illető és kellően igazolva van-e személyazonossága. Ha e tekintetben nincs kétsége: a választó szavazatát köteles elfogadni, mig ellenkező esetben a visszautasítottak jegyzékébe vezetteti be az illető szavazatát Az 5. §. a) pontjában tehát arról van szó, hogy ily értelemben melyik jelölt nyerte el az érvényes szavazatok általános többségét, így tehát arról van szó, vájjon a választási elnök, a választási törv. értelmében helyesen állapitotta-e meg azt, hogy melyik jelölt nyerte el a többséget s ennek megfelelően hirdette-e ki a választás eredményét. Ez az eredmény többféle okból lehet a valóságtól eltérően megállapítva és kihirdetve. Oka lehet ennek pld. a választási elnök tudatos visszaélése vagy a választási elnök tévedése, a mely esetleg valamely küldöttsógi elnök tudatos visszaéléséből vagy tévedéséből is származhat stb. Ily esetek pl., ha olyanok szavazata íogadtatik el, a kik szavazati joggal nem bimak (az illető csőd alatt áll, politikai jogai gyakorlatától fel van íüggesztve, a kérdéses választói jegyzékben nincs felvéve), vagy olyanok szavazata visszautasittatik, a kiknek szavazati joguk van, — ha a leadott szavazatok a jegyzékbe nem vagy más jelölt javára vezettettek be, mint a kire beadattak, — ha a szavazatok összeszámításában tévedés vagy szándékos hamisítás történt, — ha a nem jelölhető egyénre adott szavazatok érvényes szavazatok gyanánt elfogadtatnak stb. Mindez esetekben egy olyan közjogi actusról van szó, a mely a jelöltektől és választóktól független ós csak a választási elnök működésével áll kapcsolatban. Ha a törv. nem adná meg a bíróságnak azt a jogot, hogy ily esetekben a választás érvénytelenítése helyett a választás törvényes eredményét állapítsa meg: úgy ez az érvénytelenségi ok minden esetben ép oly feltótlenül maga után vonná a választás érvénytelenítését, mint a törv. 3. §-ának 15—24. és 26. pontjai. E feltétlen absolut érvénytelenségi oknak e minősége nem változik az által, hogy a biróság jogosítva van ez esetben a választás érvénytelenítése helyett a választás törvényes eredményének megállapítására. Már pedig megváltoznék e közjogi jelleg akkor, ha az 5. §. a) p.-ja kapcsolatba hozatnék -a 4. §. a)—e) pontjavai, ha tehát a javaslat a Curia egyik tanácsának ahhoz a téves felfogásához csatlakoznék, mely a 3. §. 27. pontját a 3. §. 10—14. pontok kisegítőjéül tekintette. Ilyen megítélés alá