Képviselőházi irományok, 1906. XIV. kötet • 531-578. sz.
Irományszámok - 1906-564. Törvényjavaslat a csekkről
352 564. szám. állapított határidőt (15 vagy 30 nap) szab ki, a mi által a csekk forgási ideje itt is magából a papirból minden nehézség nélkül pontosan meghatározható. A külföldön fizetendő csekk bemutatási határidejére nézve első sorban az ottani jog szabálya lesz ugyan mérvadó, de tekintettel a belföldi előzők ellen indítható visszkeresetre, gondoskodni kell arra az esetre, ha a bemutatás határidejére nézve a külföldi jog nem intézkednék. A javaslat ebben az esetben saját rendelkezését nyilvánítja alkalmazandónak. A leszámoló egyletek alapszabályai (1. budapesti 1. e. alapszab. 14. §.) már kifejezésre juttatják azt az elvet, hogy a csekknek leszámolásra való beszolgáltatását fizetés végetti helyes bemutatásnak tekintik. Az ügyrend értelmében ugyanis a leszámoló-egylet tagjai kötelesek minden üzletnapon valamennyi e napon esedékes, az egylet többi tagjaival szemben őket illető igényeiket és őket terhelő fizetési kötelezettségeiket, a mennyiben azok a leszámoló-egyletben való kiegyenlitésre alkalmasak, nem közvetlenül, hanem a leszámoló-egylet leszámolási forgalmában érvényesíteni és teljesíteni. A mennyiben tehát az üzleti papírok közt csekkek vannak, ezek is a leszámolási egyletben szolgáltatandók át s pedig az utalványozott, megbízó ttjának, a leszámolónak. A papírok megfelelő rendezése és az átvétel elismerése után a leszámolok hazatávoznak, hogy az átvett papírok megvizsgálását eszközöljék. Naponkint, kitűzött időben (nálunk déli 12 órakor), egy második összejövetelt tartanak, melyre minden leszámoló a neki leszámolásra átadott papírok jegyzékét, továbbá a kifogásolt papírokat (visszamenőket), melyek mindegyikéhez a kifogásolás okát tudató jegyzéklapnak hozzáfűzve kell lenni, magával hozza. A 12 óráig vissza nem szolgáltatott papírok elismerteknek tekintetnek. A visszamenők megfordított beszolgáltatás gyanánt kezelendők. A második összejövetelnél új beszolgáltatások is megengedvék. Ezek a jegyzékekben mint »2-ik beszolgáltatás« jelölendők meg s egyébként az előbbi módon kezelendők. A leszámolás technikai részének ezen vázlatából kitűnik, hogy a leszámoló egyletbe kerülő csekkek mindjárt közvetlenül az utalványozott megbízottjánál, végső sorban pedig magánál az utalványozottnál mutattatnak be, a ki azok beváltása iránt határoz s hogy ennélfogva a leszámoló-egyletben való bemutatás külön törvényes constructio nélkül is szabályszerű bemutatásnak volna tekinthető. Mindazonáltal a javaslat a jelen szakasz fölvételével a most emiitett elvet törvényileg is általános érvényre kívánja juttatni, mert a bemutatás a visszkeresetre nézve döntő fontosságú, s oly harmadik személyek, a kik nem tagjai a leszámoló-egyletnek, ennek megállapodását magukra nézve kötelezőnek tán el sem ismernék, ha azt egyúttal a törvény nem statuálná. Másrészt a javaslat rendelkezése, mely teljesen azonos az osztrák törvény (10. %.) és a német kormányjavaslat (9. §.) intézkedésével, arra is szolgál, hogy a csekk a forgalomból idejekorán ki ne vonassék, mert a mennyiben a leszámoló helyen való bemulatás teljes jogérvényű bemutatásnak jelentetik ki, lehetségessé válik a csekket a bemutatásra rendelt határidő utolsó napján is beszolgáltatni, ellenkező esetben ugyanis a csekket már jóval előbb kellene a leszámoló egyletnél benyújtani, hogy a mennyiben itt beszámítás útján be nem váltatnék, még elegendő idő legyen azt egyenesen az utalványozott üzleti telepén bemutatni. Annak megállapítása, hogy a jelen törvény értelmében mi tekintetik leszámoló helynek, a javaslat rendeleti útnak tartja fenn. (20. §.)
