Képviselőházi irományok, 1906. XIV. kötet • 531-578. sz.
Irományszámok - 1906-564. Törvényjavaslat a csekkről
564. szám. 347 nincsen szükség; hisz az utalványozott a csekket amúgy is beváltani köteles. A forgatmány útján való átruházás tehát nem is egyéb a beváltás egyik formájánál s az mint nyugta megfelel a tényállásnak. Ha azonban a csekknek fedezete nincsen s azt az utalványozóit forgatmány útján megszerzi, úgy mint csekkbirtokos visszkereseti jogot nyerne az előzök és a kibocsátó ellen; ez azonban könnyen arra vezethetne, hogy a csekkben foglalt kötelem biztositékául ne annyira a fedezet, mint inkább a csekken szereplők szavatossága szolgáljon, vagyis megkönnyittessék az, hogy az utalványozott fedezetlen csekkeket is beváltson, illetve a kibocsátót fedezetlen csekkek kibocsátásában támogassa. Ily eshetőségeknek a javaslat elejét kivánja venni. De a mellett, hogy az utalványozottra szóló forgatmánynak más, mint a nyugta hatálya ne tulaj donit tassék, még egy körülmény szól. Ha a csekknek az utalványozottra való forgatmányozása a rendes forgatmány jogi hatályával birna, úgy következetesen az utalványozottnak meg kellene adni a továbbforgathatás jogát. Már pedig az utalványozottra szóló forgatmány által a csekk ügylet ben consolidatio áll be; adós és hitelező egy személyben egyesül s általános jogelvek szerint a kötelem természetes befejezést nyeit. A csekknek az utalványozott által való továbbadása új jogviszonyt hozna létre, melynek során a forgatmány, tekintet nélkül a fedezetre, az utalványozott absolut kötelezettségét állapitaná meg, illetve a forgatmánynak ugyanazon hatása lenne, mint az elfogadásnak. Mindez a csekket már közel hozná a váltóhoz, a mit pedig a törvénynek kerülnie kell. Épp ez oknál fogva a javaslat az utalványozott forgatmányát hatálytalannak nyilvánitja. Épp oly hatálytalan a javaslat szerint a csekk másolatára vezetett forgatmány. A csekknél ugyanis az elfogadói nyilatkozatnak helye nem lévén, elesik annak oka és szüksége is, hogy a másolatra eredeti forgatmányok rávezettessenek. A forgatmánynak az eredeti csekken kell állnia. Nem hagyható figyelmen kivül az sem, hogy a forgalomban a csekken szereplő eredeti aláirások az ellenőrzésnek egyik lényeges elemét képezik. A most tárgyalt kérdésben a külföldi legislatio, miként jeleztetett, különböző álláspontot foglal el. Általános természetesen az a felfogás, hogy a rendeletre szóló csekk forgatmány, még pedig üres forgatmány utján is, mindig átruházható. A névre szóló csekk tekintetében többnyire a váltótörvény szabályai nyernek alkalmazást, vagyis hogy az ily csekkek is forgatmány utján átruházhatók, hacsak a kibocsátó azt megfelelő jelzéssel meg nem tiltotta; különösen áll ez az olasz (340. és 341. §.), a román és a portugál (343. §.) s a japán (537., 455.§.) törvényekre. A javaslattal teljesen azonos álláspontot foglal el az osztrák törvény (6. §.). Svájczban már vitás, hogy a névre szóló csekk a rendeleti záradék nélkül forgatmány utján átruházható-e; a 832. § 1. bek. és a 836. §., valamint a 727. §. alapján többen azt a nézetet vallják, hogy nem csupán a rendeletre szóló csekkek ruházhatók át hátiratilag. Francziaországban az oly csekk, mely névre szól, a nélkül, hogy a rendeleti záradékot tartalmazná, nem forgatható, A régebbi német (braunschweigi, mannheimi deleg.) javaslatok a váltótörvény álláspontján vannak; a német birodalmi bank javaslata (7. § ) kimondja, hogy az utalvány csekk, ha nem szól bemutatóra, forgatmány utján átruházható, a két kormányjavaslat (6. §.) a váltótörvénynyel azonos határozatot tartalmaz; végül az orosz javaslat (582. §.) szerint csak oly csekk forgatható, mely rendeletre szól. A bemutatóra szóló csekk forgatmány utján való átruházásának némely törvény szerint szintén helye van; igy kifejezetten a skandináv törvény szerint (5. §.), valamint Angliában és Amerikában is. Az angol váltótörvény tudvalevőleg bemutatóra szóló váltókat is ismer; a bemutatóra szóló csekk is átadás vagy pedig forgatmány utján átruházható. Hollandia csakis bemutatóra szóló csekknek 44*
