Képviselőházi irományok, 1906. XIV. kötet • 531-578. sz.

Irományszámok - 1906-564. Törvényjavaslat a csekkről

564. szám. 345 ponton van a japán (530. §.) törvény. A német javaslatok, a bi:odalmi bank jav. (2. §.) és a két kormányjavaslat (ugyancsak 2. §), a német váltótörvényben (4. .§. ad 8.) foglaltakhoz képest ugy rendelkeznek, hogy az utalványozott neve vagy czége mellett előforduló hely fizetési helynek és egyszersmind az utalványozott lakóhelyének tekintetik; s hozzáteszik, hogy a mennyiben ilyen hely kitüntetve nincsen, a kiállítási hely képviseli azt. A telepitett csekk ellenben határozottan érvénytelennek (2. íj.) nyilvánittatik. Egészen eltérő, mint említtetett, az osztrák törvény álláspontja; mert (a 4. §. első bekezdése szerint) fizetési helyül csakis oly hely jelölhető meg, a hol az utalványozottnak üzleti telepe (fiók-, szárnytelep) van, vagy a hol olyan leszámoló-hely létezik, a melynél az utalványozott képviselve van. A harmadik bekezdés szerint továbbá: ha fizetési hely megjelölve nincsen, vagy a megjelölt fizetési hely az első bekezdésben foglalt követelményeknek meg nem felel, a csekk ott fizetendő, a hol az utalványozott intézetnek székhelye, az utalványozott személynek vagy czégnek főtelepe van. 4. §. A csekket látra, bemutatásra kell fizetni. Ez felel meg tulajdonképi rendeltetésének, ez különbözteti meg a váltótól, mely jövendő fizetéseket közvetít, míg a csekk már kibocsátása perczében esedékes fizetésre czéloz. Ha a csekkbirtokosnak a pénz fölvételére való jogosultsága bizonyos, akármily rövid határidőhöz köttetnék, akkor ő a csekk alakjában bizonyára nem nyerne a készfizetéssel egyenrangú teljesítményt, hanem csak pillanatnyilag még meg nem valósitható követelési jogot; s ez a csekket hitelpapírrá tenné. A fizetés tekintetében továbbá a javaslat azon az' állásponton van, hogy a csekk akkor is látra fizetendő, ha ez szövegében határozottan kifejezve nincs is, de még akkor is, ha a fizetés tényleg valamely határidőhöz van kötve. Ily határidő kikötése tehát a csekket nem teszi érvénytelenné s az egyszerűen nem írottnak tekintetik. Nem volna indokolt az ily határidőhöz kötött csekket érvénytelennek nyilvánítani, még pedig a csekkbirtokos érdekében, a kire nézve a visszkereseti jog különben veszendőbe meune. Az olv csekkbirtokos, a ki a törvény rendelkezését nem ismerve, a csekkben kitett határidő szerint igazodik s azt oly időben mutatja be, a midőn a bemutatásra rendelt törvényes határidő már lejárt, visszkereseti jogát természetesen elveszti. Ezen azonban segíteni nem lehet. A csekkbirtokosnak tudnia kell, hogy a bemutatás tekintetében nem a csekkben netán kitett időhöz, hanem a törvényben előrelátott időhöz kell alkalmazkodnia, mely határidőn — a külföldi csekkekre nézve is fix megszabott határidőn — túl a visszkereseti igény megszűnik. A javaslat egyébként a 23. §-ban foglalt jövedéki büntetés által is elejét kívánja venni annak, hogy a látra való fizetés követelménye megkerültessék. A csekknek fizetési ideje iránt a legtöbb törvény a javaslattal egyetértően intézkedik, némely törvényhozás azonban a lattól számított határidőben fizetendő csekkeket is megengedi. A csekk látra fizetendő Angliában (73. §.), Belgiumban (l. §), Spanyolországban, Francziaországban (az 1865. évi törvény 2. §-a szerint a csekk mindig látra állítandó is ki s látra fizetendő, 1874. évi törvény 5. §.), Japánban (532. §.). Már Hollandiában a csekket kiállításától számítva, legkésőbb 10 nap alatt kell fizetésre bemutatni (222. §.). Az olasz törvény (340. §. 3. bekezd.) kimondja, hogy a csekk látra vagy a bemutatástól számitott, de 10 napnál nem hosszabb lejáratra állitható ki; épp igy rendelkezik a román (365. §.) és aporKépvh. iromány. 1906—1911. XIV. kötet. 44