Képviselőházi irományok, 1906. XIV. kötet • 531-578. sz.

Irományszámok - 1906-564. Törvényjavaslat a csekkről

342 564. szám. érvényesülhet. Lényegileg azonos rendelkezést tartalmaznak az újabb csekktör­vények és javaslatok is, még pedig részben kifejezetten, mint pl. az osztrák törvény (2. §. végső bekezdés), részben a váltótörvény szabályaira való hivatkozás foly­tán; igy az angol (73. §. 2. bekezd.), a svájczi (830. és 836. §.), az olasz 339. és 340. §.), a portugál (343. §.), a franczia (4. §.) stb. A németalföldi javaslat szerint (1. §. végső bekezdése) oly okmány, mely az idézett szakasz határozatainak meg nem felel, nem csekk. A német kormányjavaslatok csak annyit mondanak (26., illetve 27. §.), hogy az 1869. június 16-iki váltóbélyeg-törvény értelmében csekkekül ezentúl oly okiratok tekintendők, melyek a jelen törvény követelmé­nyeinek (1., 2., 5. és 23. §.) megfelelnek. 2. §. A javaslat az utalványos megjelölése szempontjából helyt ad 1. a névre, 2. a rendeletre, 3. a bemutatóra szóló csekknek ; ezeket kiegészíti 4. az alter­natív bemutatási záradékkal (X.-nek vagy a bemutatónak) ellátott csekk, végre 5. az olyan csekk, melyen az utalványos egyáltalában megjelölve nincsen, tehát még ezen jelzés is: »bemutatónak« hiányzik. A javaslat e kategóriák fel­ölelésével részben a forgalmi szükségre, részben pedig a már megállapodott gyakorlatra támaszkodik. A névre szóló csekket a javaslat élesen megkülönbözteti a rendeletre szóló csekktől, mert az 5. §-ból kitünőleg nincs azon az állásponton, hogy a névre szóió csekk már magában véve, a rendeleti záradék nélkül is átruházható, hacsak az átruházás kifejezetten meg nem tiltatik. Az ily rekta csekkek nálunk külö­nösen a postatakarékpénztárnál és az osztrák-magyar banknál (az utóbbinál a birói letétekre vonatkozólag) honosodtak meg s megengedendők, mert tényleg beállhat annak a szüksége, hogy a csekk egy meghatározott személy javára állittassék ki oly czélból, hogy a fizetés kizárólag ezen személy kezeihez tör­ténjék. Nem tagadható, hogy az ily csekk forgalomképessége korlátolt, másrészt kezelése a személyazonosság bizonyítása folytán nehézkesebb, de viszont előnye, hogy elküldésre alkalmas s nagyobb biztonságot is nyújt, mert átruházhatatlan­sága folytán csak a megnevezett utalványos közreműködésével váltható be. A fönt említett oknál íogva a rendeletre szóló csekk külön kategória gyanánt volt minősítendő. Ezek a csekkek már fokozottabb gazdasági igényeket elégítenek ki és pedig nemcsak azért, mert forgathatásuk folytán a fizetési műveletek egész soro­zatának készpénz igénybevétele nélkül való lebonyolithatására nyújtanak módot, hanem azért is, mert a forgatmány által lehetővé válik, hogy a csekk minden későbbi birtokosa a papir kibocsátásának alapjául szolgáló viszonyok és a ki­bocsátó aláírásának pontos ismerete nélkül is rászánja magát a csekk vételére. Végre a bemutatóra kiáílitott csekknek helyt kell adni azért, .mert a minden­napi forgalom azt különös előszeretettel karolta föl, mint a hogy tényleg általa a gyors és kényelmes circulatio és beváltás előnyei — bár többé-kevésbbé a biztonság rovására — a leghatásosabb módon érvényesülhetnek. A legtöbb csekk-törvény ismeri a csekk mind a három (rekta-, rendeletre, bemutatóra szóló) faját; igy különösen az osztrák (3. §.), a franczia (1. §., ki­állítható bemutatóra vagy megnevezett személy javára és rendeletre), a belga (2. §., névre vagy bemutatóra, vagy forgatmány útján átruházhatóan), az olasz (340—341. §., bemutatóra vagy határozott személyre szólhat, vagy forgatmány útján átruházható), a portugál (341. §.), a román, az angol (3., 7., 73. §§), a svájczi (832. §., birtokosra, határozott személy nevére vagy ennek rendele-

Next

/
Oldalképek
Tartalom