Képviselőházi irományok, 1906. XIV. kötet • 531-578. sz.

Irományszámok - 1906-564. Törvényjavaslat a csekkről

332 564. szám. fenn, hátrányosan éreztetné magát a nemzetközi érintkezés általános érdekei szempontjából is. Angliában, a hol valamint Hollandiában a csekk legrégibb nyomaira akadhatni, sokáig a szokásjog volt irányadó s ha ennek kodifikálása egyes kérdések külön rendezésével, minők a keresztezett csekkek (The crossed cheques Act. 1876. 39. és 40. Vict. c. 81.), a bélyegkötelezettség kérdése (the Stamp Act. 1870. 33. és 34. Vict. c. 97.), elhalasztható is volt, az angol törvényhozás az idők folyamán nem térhetett ki az egységes rendezés követelménye elöl. Az 1882. augusztus 18-iki uj váltótörvény (Bilis of exchange Act. 1882. 45. és 46. Vict. c. 61.) III. részének 73—82. §-aiban a csekk végleges szabályozást nyert. Hollandiában a csekk intézményét már az 1838. április 10-iki kereskedelmi törvény (Wetboek van koophandel) rendezi (VII. czím 3-ik bekezdés 221. és a következő szakaszok); létezik azonban 1886-ból egy ujabb javaslat is a kereskedelmi papírokra vonatkozólag általában, melynek IV. czíme 1—6. §-ban a csekket újból szabályozza. Ez a németalföldi javaslat törvéuyerőre még nem emelkedett. Francziaországban a törvényhozás az 1865. június 14-iki törvénynyel (loi concernant les cheques) gondoskodott a csekkről; ez alapvető törvényt az 1874. február 19-iki novella egészíti ki. Belgiumban hasonlóképen külön törvény, az 1873. június 20-iki (sur les cheques et autres mandats de payment et offres réelles) intézkedik a csekk iránt. Olaszországban a kereskedelmi törvénynek 1877. évi tervezetében foglaltattak rendelkezések a csekkre nézve; e tervezetet a törvényhozás 1^82-ben hagyta jóvá s az uj kereskedelmi törvény, Codice di commercio del regno d'ítalia X. czíme II. fej. 339—344. szakaszai a csekkről (»del assegno bancario«) részletesebben intézkednek. Svájczban a kötelmi jogról szóló 188). évi szövetségi törvény XXX. czím 830—837. §-aiban öleli fel a csekk joganyagát. Portugalliában már az 1833. január 8-iki kereskedelmi törvényben (Codigo commercial portugues), a 430—434. £-ok szabályozták a csekket (Cheque ou mandato sobre banqueiro) s midőn az 1888. június 28-iki uj kereskedelmi törvény létrejött, abban a II. könyv 6. czím, 2. rész 341—343. §-aiban a csekk uj rendezést nyert. A spanyol csekktörvény részét képezi az 1885. évi kereskedelmi törvénynek, melynek egy külön fejezete (534—543. §.) a csekkről (>Mandato de pago») szól. Romániában az 1887. évi április 6/18-iki kereskedelmi törvény 364—369. §-ai tartalmaznak a csekkre vonatkozó rendelkezéseket. A skandináv államok tartalmilag azonos, külön csekktörvényben állapodtak meg s pedig Dániában a törvény 1897. április 23-án, Norvégiában 1895. augusztus 3-án s Svédországban 1898. márczius 24-én nyerte meg a királyi szentesítést. Ausztriában már 1877-ben parlamenti bizottság küldetett ki a giro- és csekkrendszer beható megvizsgálására; 1880-ban a kormány enquéte-t hívott egybe, melyben megvitatást nyertek a szakértők elé terjesztett kérdőpontok, számszerint 33. Az enquéte tagjai közül Leonhardt, Bunzl és Fűnk külön közzétették munkálatukat, az utóbbi kész törvénytervezettel. Az 1892. évi valutatörvények tárgyalása alkalmával a csekk legislatorius rendezésének kérdése ismét fölvettetvén, az igazságügyministerium a tárgyalásokat annak érdekében felvétette;