Képviselőházi irományok, 1906. XIV. kötet • 531-578. sz.

Irományszámok - 1906-561. A zárszámadás-vizsgáló bizottság jelentése az 1904. évi zárszámadásokról

310 561. szám. állapoton csak az alapok és alapitványok kezelésének törvényes megállapí­tása volna képes segíteni, miért is erre irányuló törvényhozási munka elő­készítését újból ós nyomatékosan ajánljuk a kormány figyelmébe. Külön jelentéssel kell a t. Képviselőház elé járulnunk a következő tétel tekintetében: A bizottság köréből történt kérdésre az állami számvevőszék elnöke be­jelentette, hogy a m. kir. államvasutak költségvetésében »hivatali és irodai szüksógletek« czímén 1904-ben kiadott 2,601.314 koronából a ministerelnökség segédhivatali főigazgatójának utalványoztatott 200.000 korona. Ezen kifizetési tételre vonatkozólag az állami számvevőszéknek az 1904. évi zárszámadások kapcsán az országgyűlés elé terjesztett jelentése semmi­féle megjegyzést magában nem foglal. Ezen mulasztás indokolásául az állami számvevőszék elnöke a bizottsági tárgyalás során a következőket jelentette ki: »E tétel elbírálásánál mindenekelőtt figyelembe veendő az a körülmény, hogy épen az 1904. évben törvényerőre emelkedett 1903. évi állami költ­ségvetésben a hirdetési átalányokra engedélyezett hitel 252.900 koronával emelkedett, a mely többlet a költségvetést kísérő indokolás szerint, részben az előző évek eredményeivel, részben a hírlapok és folyóiratokra megállapított uj hirdetési átalányokkal lett indokolva. Abban a feltevésben tehát, hogy a ministerelnökség részére kiutalvá­nyozott összeg a törvényhozás intencziójához képest a költségvetés indoko­lásában jelzett uj hirdetési átalányok fedezésére fordíttatott, a mit az a körülmény is igazolni látszott, hogy a szóban lévő összeg a hirdetési átalá­nyok rovata alatt lett elszámolva; tekintettel továbbá arra, hogy a hirdetési átalányokra megszavazott hitel ezen utalványozás folytán túllépve nem lett, ennélfogva az állami számvevőszék illetékes ügyosztálya részéről annak tör­vényessége és költségvetési fedezete szempontjából aggályok nem merültek fel, s ez okból az ügyosztály nem terjesztett elő javaslatot e tétel tárgyalása iránt. A szóban lévő 200.000 koronányi összeg folyósítása azonban az 1905. év­ben ismétlődött, de minthogy az 1905. évben költségvetés nem volt, ennél­fogva ezen törvényes alappal nem biró kiadás felhasználása tekintetében a kereskedelemügyi minister úrtól, illetve a ministerelnök úrtól felvilágosítást kért az állami számvevőszék ós az erre adott ministerelnöki válaszban jött az állami számvevőszék tudomására az, hogy a kórdós tárgyává tett 200.000 korona a rendelkezési alapba utaltatott, a mit az állami számvevőszék az 1905. évi zárszámadás utján a törvényhozásnak kötelességszerűleg bejelentett. A bizottság az állami számvevőszék elnöke által tett ezen kijelentéseket tudomásul vette ugyan, megjegyzi azonban, hogy az állami számvevőszók által e kérdésben elfoglalt álláspontot nem teheti magáévá. Az 1897. évi XX. t.-cz. 22. §-a ugyanis világosan megállapítja, hogy a költségvetésben megszavazott hitel csakis »a költségvetést kisérő indokolásban kitüntetett czélokra használható fel.« A számvevőszék tehát hivatásából ki­folyólag tartozik e törvényes rendelkezés betartását ellenőrizni és az ellen­őrzést semmiképen sem gyakorolhatja feltevések alapján. Az a feltevés pedig, a melyre mentségéül a számvevőszék illetékes ügyosztálya a jelen esetben hivatkozik, teljesen alaptalan. Minthogy ugyanis a m. kir. államvasutak hir­detési átalányait egyáltalában nem a ministerelnök szokta utalványozni s nem a ministerelnök utalványozta a helyesen elszámolt ily átalányokat az 1904. évben sem: ennélfogva semmi alapja sem lehetett annak a feltevésnek, hogy a kérdéses 200.000 koronát a ministerelnök a m. á. v. hirdetési átalányainak fedezésére fordította.

Next

/
Oldalképek
Tartalom