Képviselőházi irományok, 1906. XIV. kötet • 531-578. sz.

Irományszámok - 1906-561. A zárszámadás-vizsgáló bizottság jelentése az 1904. évi zárszámadásokról

310 561. szám. állapoton csak az alapok és alapitványok kezelésének törvényes megállapítása volna képes segíteni, miért is erre irányuló törvényhozási munka előkészítését újból ós nyomatékosan ajánljuk a kormány figyelmébe. Külön jelentéssel kell a t. Képviselőház elé járulnunk a következő tétel tekintetében: A bizottság köréből történt kérdésre az állami számvevőszék elnöke bejelentette, hogy a m. kir. államvasutak költségvetésében »hivatali és irodai szüksógletek« czímén 1904-ben kiadott 2,601.314 koronából a ministerelnökség segédhivatali főigazgatójának utalványoztatott 200.000 korona. Ezen kifizetési tételre vonatkozólag az állami számvevőszéknek az 1904. évi zárszámadások kapcsán az országgyűlés elé terjesztett jelentése semmiféle megjegyzést magában nem foglal. Ezen mulasztás indokolásául az állami számvevőszék elnöke a bizottsági tárgyalás során a következőket jelentette ki: »E tétel elbírálásánál mindenekelőtt figyelembe veendő az a körülmény, hogy épen az 1904. évben törvényerőre emelkedett 1903. évi állami költségvetésben a hirdetési átalányokra engedélyezett hitel 252.900 koronával emelkedett, a mely többlet a költségvetést kísérő indokolás szerint, részben az előző évek eredményeivel, részben a hírlapok és folyóiratokra megállapított uj hirdetési átalányokkal lett indokolva. Abban a feltevésben tehát, hogy a ministerelnökség részére kiutalványozott összeg a törvényhozás intencziójához képest a költségvetés indokolásában jelzett uj hirdetési átalányok fedezésére fordíttatott, a mit az a körülmény is igazolni látszott, hogy a szóban lévő összeg a hirdetési átalányok rovata alatt lett elszámolva; tekintettel továbbá arra, hogy a hirdetési átalányokra megszavazott hitel ezen utalványozás folytán túllépve nem lett, ennélfogva az állami számvevőszék illetékes ügyosztálya részéről annak törvényessége és költségvetési fedezete szempontjából aggályok nem merültek fel, s ez okból az ügyosztály nem terjesztett elő javaslatot e tétel tárgyalása iránt. A szóban lévő 200.000 koronányi összeg folyósítása azonban az 1905. évben ismétlődött, de minthogy az 1905. évben költségvetés nem volt, ennélfogva ezen törvényes alappal nem biró kiadás felhasználása tekintetében a kereskedelemügyi minister úrtól, illetve a ministerelnök úrtól felvilágosítást kért az állami számvevőszék ós az erre adott ministerelnöki válaszban jött az állami számvevőszék tudomására az, hogy a kórdós tárgyává tett 200.000 korona a rendelkezési alapba utaltatott, a mit az állami számvevőszék az 1905. évi zárszámadás utján a törvényhozásnak kötelességszerűleg bejelentett. A bizottság az állami számvevőszék elnöke által tett ezen kijelentéseket tudomásul vette ugyan, megjegyzi azonban, hogy az állami számvevőszók által e kérdésben elfoglalt álláspontot nem teheti magáévá. Az 1897. évi XX. t.-cz. 22. §-a ugyanis világosan megállapítja, hogy a költségvetésben megszavazott hitel csakis »a költségvetést kisérő indokolásban kitüntetett czélokra használható fel.« A számvevőszék tehát hivatásából kifolyólag tartozik e törvényes rendelkezés betartását ellenőrizni és az ellenőrzést semmiképen sem gyakorolhatja feltevések alapján. Az a feltevés pedig, a melyre mentségéül a számvevőszék illetékes ügyosztálya a jelen esetben hivatkozik, teljesen alaptalan. Minthogy ugyanis a m. kir. államvasutak hirdetési átalányait egyáltalában nem a ministerelnök szokta utalványozni s nem a ministerelnök utalványozta a helyesen elszámolt ily átalányokat az 1904. évben sem: ennélfogva semmi alapja sem lehetett annak a feltevésnek, hogy a kérdéses 200.000 koronát a ministerelnök a m. á. v. hirdetési átalányainak fedezésére fordította.