Képviselőházi irományok, 1906. XIV. kötet • 531-578. sz.
Irományszámok - 1906-549. Törvényjavaslat a borsavölgyi gazdasági vasut engedélyezése tárgyában
246 549. szám. A külön állami segélynek az üzlet javára való engedélyezhetóse azonban a törvényben már kifejezetten ki nem mondatik, bár annak szövegezése, illetve magyarázata nézetem szerint az állami segélyezés ilyetén módját is lehetségessé teszi. .•-_.; A törvény idézett 7. §-a ugyanis mindenekelőtt a külön állami segélyről intézkedik egész általánosságban, majd a törvényhatóságok és a községek általi segélyezésről rendelkezik és pedig itt már vagylagosan feltüntetvén, hogy a segélyezés szolgálhat az épitkezés czéljaira vagy pedig az üzlet javára. A törvény ezen szerkezete arra mutat, hogy a törvényhozás az állam részére is biztosította azt a jogot, hogy segélyét a vasút üzlete javára adhassa, miután alig képzelhető el, hogy az állani a maga javára kisebb mozgási szabadságot kötött volna ki, mint a minőt a törvényhatóságok ós a községek részére biztosított. Mindazonáltal azon czélból, hogy ez a kérdés a jövőre nézve minden kétséget kizáró módon megoldassák ós ez alapon a gazdasági vasutak létesítésének előmozdítására — addig is, míg erre vonatkozólag a helyi érdekű vasúti törvények kilátásba vett revisiója alapján külön tételes törvény nem hozatik — egy újabb hathatós eszköz biztosittassék, a mig egyrészt a jelen esetre vonatkozólag a tisztelettel csatolt törvényjavaslat keretében a törvényhozás külön felhatalmazását kérem arra nézve, hogy a külön állami segély ezen vasútnak üzlete javára is adható legyen, másrészt e helyt egyúttal az országgyűlés elvi hozzájárulását kérem az 1888. évi IV. törvónyczikk 7. §-ának olyképeni értelmezéséhez, hogy a külön állami segély az idézett törvényben megszabott korlátok között nemcsak a helyi érdekű vasutak épitési, hanem azok üzleti czéljaira is engedélyezhető. A létesítendő gazdasági vasút, annak alárendeltebb közforgalmi jelentőségére való tekintettel a vasúti árúfuvarozás tárgyában létrejött ós az 1892. évi XXV. törvényczikk által törvénybe iktatott berni egyezményhez való hozzájárulás alól a kiadandó engedélyokiratban kifejezetten felmentetnék. Figyelemmel továbbá az engedélyezendő vasút gazdasági jellegére az országgyűlés jóváhagyásával 1868. évi július hó 6-án kiadott törvényerejű vasutengedélyezési szabályrendelet rendelkezésein alapuló és az engedélyokiratban érvényesítendő azon kikötéssel szemben, hogy az ipar vasutaknak a gazdasági vasúton való, a kereskedelemügyi minister által engedélyezendő átvezetését tűrni tartozik, engedélyes részére biztosíttatnék az állami oltalom arra nézve, hogy a pályán átvezető iparvágányok a gazdasági vasút elleni versenyre — a vizi és fuvarverseny fokozását is ideértve —- felhasználtatni nem fognak. Tisztelettel felemlítem, hogy ezen intézkedés, mely a tervezett gazdasági vasút forgalmi érdekeinek lehető megvédését czélozza, a fennebb hivatkozott vasutengedélyezési szabályrendeletben a vasutak részére nyújtott oltalomnál nagyobb mérvű védelmet biztositana s igy mintegy az emiitett szabályrendelet kiterjesztését jelentené. Minthogy pedig a kérdéses vasutengedélyezési szabályrendelet az országgyűlés jóváhagyásával lett kibocsátva s a vasutengedélyezési törvény meghozataláig törvényerővel bir, ennélfogva az annak határozmányaitól való fentebb jelzett eltéréshez is a törvényhozás felhatalmazását kérem. A létesítendő gazdasági vasút üzletét az engedélyes, illetve jogutódja önkezelésben maga látná el. Annak ellenében, hogy az engedélyezendő vasút az állami kezelés tör'
