Képviselőházi irományok, 1906. XIV. kötet • 531-578. sz.

Irományszámok - 1906-539. Törvényjavaslat az ország erdélyi részeiben, továbbá a volt Kraszna, Közép-Szolnok, Zaránd megyék és a volt Kővár vidék területén a birtokrendezésről, arányositásról és tagositásról szóló 1871. évi LV., 1880. évi XLV. és 1892. évi XXIV. törvényczikkek módositásáróül és kiegészitéséről

539. szám. 149 A XII. czikkelyhez. E czikkben foglalt rendelkezések felvételét indokolja az, liogy a hitelesítési teendőket végző kat. felmérési felügyelőség már jelenlegi szervezetében is csak névleg tartozik a kolozsvári kat. igazgatóság alá, a jövőre vonatkozólag pedig az terveztetik, hogy attól teljesen függetlenittessók. Az ügyek menetét tehát megakaszt] a, ha a biróság a megkereséseket az eddigi törvényes rendelkezésnek megfelelően olyan hatósághoz kénytelen küldeni, amelynek szerepe csupán arra irányul, hogy a megkeresést azután leadja az érdemleges elintézésre hivatott hatóságnak. A czikknek többi rendelkezése csupán a jelenleg használatban lévő szatosabb elnevezéseket lépteti a használatból kiment, régibb elnevezések helyébe. A XIII. czikkelyhez. Számos panasz merült fel a tagositási költségek egyéni felosztását meghatározó szabályok ellen. Felhozták, hogy a költségek egyéni felosztásának jelenleg hatályban lévő rendszere aánytalanul több terhet ró a kisbirtokosokra, mint a nagyobb birtokosokra, pedig a tagositások hasznát első sorban a nagyobb birtokosok erezik, vagyis azok, a kiknek számos kisebb birtokrészletben elszórva lévő birtokuk a tagositás folytán egy nagyobb birtoktestté egyesül. » Ezek a panaszok bizonyos tekintetben jogosultak. Annak a kisbirtokosnak, a kinek birtoka egy vagy két birtokrészletből áll, és a ki a tagositás befejezésekor régi birtoka helyett ugyancsak egy vagy két tagban kapja ki birtokát, a tagositásból tényleg csak annyi haszna van, hogy birtokának területe hiteles megállapítást nyer, és hogy a tagositás befejezését követő átalakítás során a telekkönyv és a tényleges állapot közt összhang létesül. Méltányos tehát, hogy ezek a kisebb birtokosok csak a felmérésből vagyis a működő mérnök (jövőben a földmérő) díjaiból reájuk eső részt viseljék, de ugy, hogy ezekből a díjakból már előzetesen levonassék az a rész, a melyet az állam az átvett kat. munkarészek díja fejében megtérít. Elvileg kétségtelen ugyan, hogy a méltányosság legszigorúbb szem előtt tartása mellett minden birtokosnak oly arányban kellene a tagositási költségekhez járulnia, a mily arányban birtokának az értéke a tagositás folytán növekedett. Ez az elv azonban a gyakorlatban kivihetetlen. Éppen azért a méltányosságot a §-ban javasolt rendelkezésnél messzebbmenőkig figyelembe venni nem lehet, mert a gyakorlatban csak ujabb aránytalanságokra vezetne. A §. egyéb rendelkezései megfelelnek az eddig fennállott jogszabályoknak s igy bővebb indokolást nem igényelnek. A XIV. czikkelyhez. Az 1880. évi XLV. t.-cz. 33. §-a szerint az arányosításra és tagosa tásra vonatkozó költségvetés jóváhagyása az igazságügyi minister hatáskörébe tartozott, a ki természetesen a költségvetés számszerű megvizsgálás