Képviselőházi irományok, 1906. XIV. kötet • 531-578. sz.

Irományszámok - 1906-539. Törvényjavaslat az ország erdélyi részeiben, továbbá a volt Kraszna, Közép-Szolnok, Zaránd megyék és a volt Kővár vidék területén a birtokrendezésről, arányositásról és tagositásról szóló 1871. évi LV., 1880. évi XLV. és 1892. évi XXIV. törvényczikkek módositásáróül és kiegészitéséről

539. szám. 147 választhat elnököt, a kiket a földmivelósügyi minister kijelölt; erdők osztályozása és becslése esetében pedig egyenesen a földmivelésügyi minister jelölné ki elnökül a legalkalmasabbnak mutatkozó szakértő közegét. A szakértői bizottság összeállításánál azonban nem szabad mellőzni azokat, a kik a bizottságban a helyi különleges viszonyok ismeretét képviselik. Ezért a bizottság tagjainak és póttagjainak megválasztása továbbra is az érdek-csoportok feladata. A bizottság tagjainak számát azonban a javaslat négyről kettőre szállitja le, a mit indokol részint a költségek apasztását czélzó törekvés, részint pedig az a tapasztalat, hogy a bizottság eddigi összeállitásában is az osztályozás és becslés tényleges munkáját csak egy-két szakértő végezte, mig a többi szakértőnek szerepe csak arra szoritkozott, hogy a szavazásnál szavazatával a tárgyilagosság rovására megbízóinak érdekei felé billentse a mérleget. A hiányzó rendes szakértő helyébe első sorban a választott póttag lép, s ilyenkor a rendes tag helyébe lépett póttag helyét tölti be a biró kinevezéssel. E rendelkezést az indokolja, hogy a bizottság tagja gyanánt lehetőleg oly szakértő működjék, a kit az érdekeltek bizalma választott be a bizottságba. Ha azonban sem a rendes tag, sem a póttag nem jelenik meg a tárgyaláson, vagy ha az érdekeltek sem rendes- sem póttagot nem választottak, akkor ugy a rendes, mint apóttag helyébe az eljáró biró nevez ki szakértőket. A X. czikkelyhez. Az 1880. évi XLV. t.-cz. 25. §-a a művelés alatti határban fekvő legelőkre nézve minden részes félnek feltétlen elkülönítési jogát állapította meg, és csupán a különálló vagy másnemű hasznos művelésre nem alkalmas legelőkre nézve állított fel korlátozásokat. Lényeges változtatás evvel a rendelkezéssel szemben a javaslatban az, hogy mindennemű legelőt ugyanegy rendelkezés alá von az erdőkkel ós a havasokkal. Az elkülönítést az érdemleges tárgyaláson kell kérni. Igaz ugyan, hogy az 1880. évi XLV. t.-cz. 19. §. b) pontja világosan az érdemleges tárgyalás feladatául jelöli meg az elkülönítésre igényt tartó részes felek illetményeinek megállapítását és elhelyezését, azonban a 356/93. IM. rendelet 115. §-a alapján utólagos birtokváltozás keresztülvitele czímén az érdemleges tárgyalás után is helyet adtak az eljáró bírák ily irányú kórelmeknek. Szükségesnek mutatkozik tehát itt külön kiemelni az eljárás időpontját, a melyen túl az ily irányú kérelmek többé sikerrel elő nem terjeszthetők. Természetesen az id. sz. IM. rendelet is módosítandó lesz. Szabatosan körülírja a javasolt szöveg az 1880. évi XLV. t.-cz. 25. §. utolsó bekezdésével létesített állandó birtokközösségek terjedelmét; pitja azt, hogy az 1880. évi XLV. t.-cz. 25. §-a életbeléptetése után élők közötti jogügylettel szerzett minden olyan illetmény, a melyet a volt tulajdonos is állandó közösségben bírt volna, ha átruházás és egyesítés folytán a 100 holdat meg is haladja, elkülönítésre igényt nem ad, hanem annak ugyanaz a jogi minősége, mint az egyesítés előtt, és állandó közösségben használandó. Ez az állandó közösség erdőknél és havasoknál a már befejezett arányositási eljárás után többé sem úrbéri, sem polgári peres eljárás utján meg nem szüntethető, sem ha arányosítás folytán alkotott közbirtokosságról, sem ha úrbéri elkülönítés folytán faizás fejében kiadott erdő- és havasbeli közbirtokosságról van szó. 19* .