Képviselőházi irományok, 1906. XIV. kötet • 531-578. sz.
Irományszámok - 1906-539. Törvényjavaslat az ország erdélyi részeiben, továbbá a volt Kraszna, Közép-Szolnok, Zaránd megyék és a volt Kővár vidék területén a birtokrendezésről, arányositásról és tagositásról szóló 1871. évi LV., 1880. évi XLV. és 1892. évi XXIV. törvényczikkek módositásáróül és kiegészitéséről
138 539. szám. ügyvitelének szabályozásáról szóló törvény, a birtokközösségek továbbfejlődésének, fentartásáak adta meg az útját és módját. 16 ) Itt tehát egy meglevő életképes, történelmi hagyományokon nyugvó jog intézménynyel van dolgunk, a melynek nem szétrombolása, hanem a korszelemhez idomuló újabb szabályozása és fejlesztése szükséges. E szerint a mellett, hogy a törvényhozás minden kétséget kizárólag megállapítja ezen birtokközösségek feloszthatatlanságát, azok közös használatát, gondoskodnia kell azok jövő fejlődéséről is. Ne legyen ez a kényszerű birtokközösség elviselhetetlen teher, lekötöttség, de a benne rejlő szövetkezeti szellem ébrentartásával a községi gazdasági, társadalmi élet biztos talapzata, úgy a mint a múltban volt. A tagosítás. Az erdélyi részekre érvényes tagositási törvény ós eljárás abból az alapelvből indul ki, a mely alapelvet már régebbi törvényeink is magukévá tették, hogy a tagositás gazdaságilag feltótlenül hasznos és czélszerű, és hogy annak elrendelését biztositani kell. Már az 1871. évi LV. t.-cz. hatályon kivül helyezett 18—28. §-ai is lényeges rendelkezéseket tartalmaztak e tekintetben. A megengedhetősóg elrendelését mindenesetre biztosította azonban az 1880. évi .ÍLV. t.-cz. Az a rendelkezés, a mely a biróságok feladatává tette a birtokrendezési munkálatok keresztülvitelét, nagy egészében teljesen bevált, és helyesnek bizonyult, annak módosítása alig szükséges. Feltétlenül szükséges azonban a törvény néhány rendelkezésein és ezzel kapcsolatban az eljárási utasitáson néhány oly gyökeres változtatást tenni, a melyet az eddigi tapasztalatok indokolnak. Mindenekelőtt jogos a panasz a törvény ellen abban a tekintetben, hogy noha a munkálatok első sorban gazdasági érdekeket szolgálnak, ezeket az érdeket nem mindig veszik kellő elbirálás alá. Már a megengedhetősóg kérdésénél is hiányzik teljesen a gazdasági szempont figyelembe vétele. Pusztán a birtok hányadának számbeli megállapitásától függ a magánjogok körébe súlyosan bele vágó, de az összeség gazdasági érdekei előmozdítását czélzó munkálatok elrendelése. Ez a hányad, egynegyede a község összes területének, a törvényes hozz ász ámitásokkal mindig megállapitható. Bármely birtokos, bármily kis terület tulajdonosa, megindithatja az eljárást. Nem érvényesül a gazdasági érdek az eljárás körében, az annak legfontosabb részét tevő osztályozásnál és becslésnél sem. A tapasztalat azt mutatja, hogy noha a szakértők száma a kelleténél több, és tetemes költséget okoz, az osztályozásnál ós becslésnél nem annyira a szakértelem, mint a magánérdek, sokszor különböző nemzetiségi vidékeken nemzetiségi szempontok uralkodnak és jutnak érvényre. Hiányzik a szakértőkben általában a pártatlanság, a kötelességtudás ós magasabb gazdasági szakértelem. 16 ) Jegyzet. A közbirtokosság és a volt úrbéresek osztatlan tulajdonában lévő közösen használt erdők, kopár területek gazdasági ügyvitelének szabályozásáról szólva, elrendeli záros határidőn belül a szervezkedést. A gazdasági ügyeket a közös birtokosok gyűlése intézi, a mely határozatait rendszerint a jelenlevő közös birtokosok arányrószek szerint számitott szavazatának általános többségével hozza. A határozatokat a közös birtokosok által választott közegek hajtják végre. Lényegesebb megszorításokat a gyűlés rendelkezési jogának érvényesítése tekintetében csak a faeladásokra vonatkozó rendelkezések tartalmaznak, elrendelvén, hogy 2.000 koronát meghaladó értékű famennyiség nyilvános árverésen kivül csak a közigazgatási bizottság jóváhagyásával adható el.
