Képviselőházi irományok, 1906. XIV. kötet • 531-578. sz.

Irományszámok - 1906-539. Törvényjavaslat az ország erdélyi részeiben, továbbá a volt Kraszna, Közép-Szolnok, Zaránd megyék és a volt Kővár vidék területén a birtokrendezésről, arányositásról és tagositásról szóló 1871. évi LV., 1880. évi XLV. és 1892. évi XXIV. törvényczikkek módositásáróül és kiegészitéséről

539. szám. 121 községek birtokába jutottak; és ezeknek az ingatlanoknak községi vagyon természetét nem változtatja meg az a körülmény, hogy azokat a község lakossága használja. Ezek az ingatlanok sem területileg, sem közös vagy egyéni használat tekintetében arányositás tárgya nem lehetnek, sőt e területen tagosításnak sincsen helye. Különös kivételt állapitott meg az 1880. évi XLV. t.-cz. 37. §-a is, a midőn az 1871. évi LV. t.-czikknek az arányosításra vonatkozó összes határozatait a volt Királyföld területére, valamint Teke és Bátos községekre nézve hatályon kivül helyezte. Ezen a területen tehát az arányositás szintén nem foglalhat helyet és az agrárius közösség itt is túlnyomóan a községi vagyon formáját vette fel. Ugyanezen törvény 38. §-a az arányositás megengedhetőségónek eseteire nézve a volt Kraszna, Közép-Szolnok, Zaránd megyék és Kővár vidékére az 1836. évi XII. t.-cz. intézkedéseit tartotta fenn. E területekre tehát az 1871. évi LV. törvényczikknek és a későbbi törvényeknek az arányositásról szóló rendelkezései a megengedhetősóg és aránykulcs meghatározására vonatkozó részben nem alkalmazhatók. Végül mint kivételt megemlitem az 1871. évi LIII. t.-cz. 82. §-a által tett rendelkezést, a mely a Talmács, Szelistye ós Törcsvár községekre, valamint az azokhoz tartozó területekre nézve azt a kijelentést teszi, hogy ezen közös birtokok rendezéséről külön törvény fog intézkedni. Ez a külön törvény a mai napig meghozva nincsen. Az úrbéri agrárius közösségek a székelyföld területén kivül fekvő, román nemzetiséggel lakott részeken is fordulnak elő, bár ritkábban, a nemesi közbirtokosságokhoz számitható úgynevezett egyházhelyi nemesek (inquilini, exemptusok, nobiles unius sessiones stb.) birtokközösségei alakjában, a melyek a szabályozásra nézve a székelyföldi nemesi közbirtokossággal jönnek egy tekintet alá. Viszont a székelyföldön a nemesi közbirtokosságok alkotják általában a birtokközössógeket, noha csaknem mindenütt úrbéresekkel vegyesen, mely utóbbiakra nézve az úrbéri haszonvételek elkülönítéséről szóló rendelkezések nyernek alkalmazást. Az úrbéri agrárius közösségek állandóságát állapította meg az 1871. évi LIII. t.-cz. 32. §-a és az ezt az erdélyi részekre alkalmazandónak rendelő 72. §-a, a mennyiben ezen közösségek egyéni felosztása eEen korlátíot emelt. Megállapítja a törvény, hogy az erdei haszonvételek (fajzás, makkoltatás stb.) fejében a volt úrbéresek számára kihasított erdőtér mint ezeknek közös erdeje kezelendő, tehát az erdőtér egyéni felosztása a törvény értelmében. helyet nem foghat. E közösségek e szerint állandó közösségek, a jelenben élő jog szerint. Azok fel nem oszthatók és csupán használatuk illeti a megállapított vagy megállapítandó arány szerint a részeseket. Ezen agrárius közösségek felosztására irányuló törekvéseket vizsgálva könnyen megérthető, hogy e közösségek felosztása más területekhez képest miért gyakoribb az úgynevezett székelyföldön A szászok lakta, továbbáa román lakta területeken lévő közösségek részint külön törvényhozási intézkedések, részint az 1871. évi LIII. t.-cz. 32. §-a alapján tartották meg közös jellegöket, mig a székelyföldön az 1871. évi LV. t.-cz. 8. és 9. §-ai és az ezek helyébe lépett 1880. évi XLV. t.-cz. 25. §-a lehetőséget nyújtottak az egyéni felosztás végrehajtására és egyéni tulajdon képzésére mindazok részére, a kiknek egyéni illetménye a megállapított minimumot, a 100 holdat meghaladja. Képvh. iromány. 1906—1911, XIV, kötet. 16