Képviselőházi irományok, 1910. XIII. kötet • 463-530 sz.

Irományszámok - 1906-523. Törvényjavaslat az állami vasgyárak beruházási költségeinek fedezéséről

478 523. szám. ipar rovására való terjeszkedését amúgy is kizárja az 1917. év végéig felbonthatlanul megkötött vaskartell, a mely a Monarchia piaczának vasszükségletében való részesedóst az állami és magánvasművek szabad egyezkedése utján szabályozta. Gépgyártási czikkekben az állami gyárak, helyesebben a budapesti gépgyár termelése főleg vashidszerkezetekre, mozdonyokra és gazdasági gépekre szorítkozik. A hidműhely termelőképességének fokozását nem vettem kilátásba A termelés fokozása főleg a vasúti mozdonyokra, a melyeket az országban csak az államgópgyár állit elő ós a következő gazdasági gépekre: lokomobilokra, szesz- és benzinmotorokra, cséplőgépekre ós aratógépekre esik. Aratógépeket ma az államgépgyáron kivül belföldön más gyár szintén nem koszit s ugy ezekben, mint az elősorolt többi gazdasági gépekben is az ország az ő szükségletének mintegy két harmad részét még mindig külföldről fedezi. Ha tehát a gyár, a mely a gazdasági gépek kivitelét ezután még fokozottabb mértékben fogja kultiválni, e mellett a belföldön is tért fog foglalni, az első sorban a külföldi behozatal visszaszorítására fog vezetni s azon kisebb gyáraknak, melyek hazánkban szintén foglalkoznak gazdasági gépek gyártásával, nemcsak hátrányára nem fog szolgálni, hanem ellenkezőleg az által, hogy az államgépgyár gyártmányai révén a magyar termék iránti bizalom bel- és külföldön egyaránt megszilárdulni és a belföldön termelt gépek piaczképessége fokozódni fog, ezen magángyárak is saját gyártmányaikat könnyebben és előnyösebben fogják elhelyezhetni. Az állami vasgyárak fejlesztését végül a munkásképzés szempontjai is indokolttá teszik. Mindezek a körülmények arra utalnak, miszerint késedelem nélkül arról kell gondoskodni, hogy a gyárak termelőképessége ugy mennyiségileg, mint minőségileg fokoztassék ós ezzel kapcsolatban a korábbi beruházások elé tűzött, de az eddig engedélyezett összegekkel befejezetteknek nem tekinthető feladatok is gyorsabb menetben megoldassanak. Ily viszonyok között az állami vasgyárak részére uj rendkivüli beruházási hitel kérését tovább el nem odázhatom. Ezt a hitelt, a mely — a mint alább előadni lesz szerencsém — több évre elosztva fog felhasználtatni, egy összegben már most ós pedig arra való tekintettel kérem, hogy a hitelnek egyszerre való engedélyezése a tervezett beruházásoknak gazdaságos és műszakilag is okszerűbb foganatositását teszi lehetővé. Előre kell bocsátanom azt is, hogy abban az időszakban, a melyben az állami vasgyárak beruházása s most előterjesztett javaslat törvényerőre emelkedése esetén folyni fog, beruházási hiteleknek az állami költségvetés utján való igénybevétele nincs tervbe véve. A tisztelettel előterjesztett törvényjavaslat 1. §-ában az állami vasgyárak kibővitósére és felszereléseinek kiegészítésére kórt hitel nagyságát első sorban nem a szükségletek terjedelme, hanem az évenkint beópithető összegnek műszaki korlátai ós a jövő esélyek mérlegelhetőségének bizonytalansága szabják meg. Az eddigi beruházások végrehajtásánál szerzett tapasztalatok szerint az állami vasgyárakba műszaki ós személyi okokból öt és hat millió korona közötti összegnél nagyobb összeg okszerűen évente be nem épithető, illetve be nem ruházható; évek hosszú sorára terjedő részletes beruházási programmot pedig vas- ós gépipari üzem részére felállítani azért nem lehet, mert a technika ez ágának rohamos fejlődése és az üzleti konjunktúrák változása mellett különben a programm még végrehajtása előtt elavul.