Képviselőházi irományok, 1910. XIII. kötet • 463-530 sz.

Irományszámok - 1906-472. A zárszámadás-vizsgáló bizottság jelentése az 1903. évi állami zárszámadásról

se 472. szám. Egyes alapok kezelése, mint a kereskedelmi tárcza fenhatósága alá tartozó ipari és kereskedelmi alap, vagy a földmívelésügyi tárcza keretébe tartozó erdővásárlási és országos erdei alap, továbbá az országos közgazdasági alap stb. oly czélokat szolgálván, melyek az állam által teljesítendő általános feladatok közé tartoznak, azok fentartása tulajdonképen felesleges, czéltalan és csupán arra szolgál, hogy a vagyonkezelést komplikálttá tegye s az ellenőrzést megnehezit.se

. Az alapok más része ily általános s minden körülmények között az állam közjövedelmeiből teljesitendő feladatokat nem szolgál ugyan, de a mai kezelés mellett a a törvényhozásnak a közvagyon fölött való rendelkezését úgyszólván lehetetlenné teszi. Ez áll például a földmívelésügyi ministerium hatósága alá tartozó »Versenyfogadásokból származott lótenyésztési alap«-ra, melynek vizsgálatánál a bizottság több oly kiadási tételt talált, a mire nézve a szükségesség szempontjából kételyek merültek fel. Mindezekre való tekintettel a bizottság szükségesnek tartja, az alapszerű kezelés gyökeres reformját, az alapok létesítését elrendelő törvények revízióját, s mindazon alapok és alapítványoknak, melyek fennállása magánérdeket nem érint, avagy különös szempontok által javalva nincs, megszüntetését. Miért is a bizottság a következő indítványt terjeszti a t. Ház elé: »A képviselőház szükségesnek tarja az állami közalapok és alapítványok revízióját és azok ügykezelésének reformját, miért is utasitja a kormányt, hogy ez irányban alkalmas időben az országgyűlésnek előterjesztést tegyen.« Behatóan vizsgálta a bizottság: 6. az állami főbb jövedelmi ágak, állami javak és közgazdasági szempontból fontossággal biró állami üzemek és intézetek kezelési eredményeit, nevezetesen; 1. a pénzügyi tárcsánál: az egyenes adók, a fogyasztási és italadók, bélyeg-, jogilletékek és díjak, dohányjövedék, sójövedék, fém- és opálbányászat, pénzverés és fémbeváltás, állami vasgyárak, valamint a zsilvölgyi kőszénbánya; 2. a kereskedelemügyi tárcsánál: a posta-, távírda- és távbeszélő-intézet, a postatakarékpénztár és államvasutak; 3. a földmívelésügyi tárcsánál: az állami erdők, a ménesbirtok-gazdaságok, gödöllői koronauradalom és a bukinpalánkai csikótelep, kincstári birtokok és fürdők, valamint a selyemtenyésztéá. Ezen állami főbb jövedelmek részletes vizsgálata során a bizottság azon sajnálatos tényt volt kénytelen megállapítani, hogy az állami vagyon, különösen egyfelől az állami ingatlanok, másfelől az állam ipari üzemei jövedelmezőség tekintetében kielégítő eredményekét fel nem mutatnak. A mi elsőbben a földmívelésügyi tárcza kezelése alá tartozó ingatlanok jövedelmezőségét illeti: a) Az állami erdők tiszta jövedelme az 1903. évben 6.375.000 koronát tett ki, és igy az előző 5 évi átlaggal szemben 491.000 koronányi visszaesés mutatkozik. Ezen körülmény részbeni magyarázata hogy egyes vállalkozók az általuk vett erdőrészletek árát csak a következő évben fizetik ki. b) A ménesbirtokok, gödöllői koronauradalom és bukinpalánkai csikótelep a törzsvagyon értékéhez képest hasonlóan nem mutatnak elég jövedelmezőséget és igy felette kívánatos, hogy az üzemi költségek csökkentésével a jövedelmezőség fokoztassék. e) A kincstári birtokok és fürdők tiszta jövedelme az 1903. évben 262.000 koronát tett ki és bár a tiszta jövedelem itt jelentékenyebb javulást matat az előző 5 évi