Képviselőházi irományok, 1910. XIII. kötet • 463-530 sz.

Irományszámok - 1906-472. A zárszámadás-vizsgáló bizottság jelentése az 1903. évi állami zárszámadásról

34 472/szám. szemben 229.000 korona kiadás, vagyis 49.000 korona túlkiadás mutatkozik. (XI. fejezet, 20. czím.) Ezen utóbbi túlkiadásokat nem csupán összegüknél, de főként hovaforditásuk miatt kifogásolja a bizottság. Az előbbi 6.000 korona Malonyay Dezsőtől vásárolt Munkácsy-vázlatok vételárát, az utóbbi 49.000 korona Feszty Árpád »Krisztus temetése« czímű hármasképe vételárának részét képezi. A bizottság egyik czélt sem találta oly elodázhatatlannak és szükségesnek, hogy a törvényhozás felhatalmazásának elkerülése indokolt lett volna. A földmívelésügyi tárcsánál: az »Állami erdők« czímén »kezelési és üzleti építkezések költségei, valamint bérlők által létesitett építmények megváltásárá« előirányzott 149.336 koronával szemben 668.730 korona kiadás, vagyis 519.394 korona túlkiadás mutatkozik, tehát a túlkiadás az előirányzatnak négyszerese. (V. fejezet, 1. czím, 1. rovat.) Ugyanezen czímen »A kincstári nyaralótelepek folytatólagos berendezésére és felszerelésére« előirányzott 60.000 koronával szemben 112.280 korona kiadás, vagyis 52.280 korona túlkiadás mutatkozik, (V. fejezet, 1. czím, 6. rovat.) amely túlkiadás azonban ugyanezen czím többi rovatainál, — amelyek között a hitelátruházást a törvényhozás engedélyezte, — elért megtakarításokkal teljesen ellensúlyoztatik. Mindkét rovatnál ezenfelül oly hitellekötések fordulnak elő, a melyeket az állami számvevőszék kifogás tárgyává is tett, de a melyeknek bővebb taglalásába bocsátkozni a bizottság immár időszerűnek nem találja. Az »Állami kezelésbe vett községi és némely más erdők és kopár területek* czímén a »Személyi járandóságoknak 80.210 korona túlkiadás, a »Dőlogi kiadásokénál 22.806 korona megtakarítás mutatkozik. A bizottság úgy ezen czímné), mint ismételten más tárczák más ezímeinél is sajnálattal tapasztalta a személyi kiadásoknak a czím tulajdonképeui érdemi szükségleteivel szemben való gyakori túltengését s e tekintetben a rovatok és alrovatok között az átruházási jognak olyatén gyakorlását is nem egy esetben észlelte, a mely a törvény szavaival szigorú ellentétben nincs, de annak szellemével ellenkezik s olykor az állami érdeket is érzékenyen érinti. Ezzel kapcsolatban különösen rá kell mutatnia a bizottságnak az »utazási költségeknek általában majdnem minden tárczánál mutatkozó jelentékeny túlkiadásokra, melyeknek lehető redukczióját a bizottság joggal véli ajánlhatónak. 3. A számviteli törvény végrehajtása tárgyában kiadott Utasítás 115. §-a rendeli, hogy »több hivatali álláshoz kötött fizetés egy és ugyanazon egyén részére nem utalványozható.« A 116. §. előírja, hogy: »01y járandóság nem utalványozható, mely költségvetésileg jóváhagyott fizetés és személyzetállomány rendszeren nem alapszik. A költségvetéstől való ily eltérés tehát sem a személyzeti létszámot nem emelheti, sem a hitel túllépését nem eredményezheti.« (1897. évi XX. t.-cz. 33. §.) A 120. §. végül igy szól: »Jutalmak és segélyek akképen, hogy azok a folytonos ismétlődés folytán állandó jelleget öltsenek, nem utalványozhatok.« Ezen törvényes rendelkezések az 1903. évi zárószámadások tanúsága szerint ismételten megszegettek. Nevezetesen a Felség személye körüli ministeriumban egy ministeri titkári állás (XV. fejezet, 1. rovat), a belügyministeriumban egy ministeri titkári állás (XVII fejezet, 1. czím, 1. rovat), a fő-és székvárosi m. kir. államrendőrségnél egy számtiszti állás (XVII. fejezet, 10. czím, 1. rovat), a pénzügyministerium központi igazgatóságában négy altiszti állás (XVIII. fejezet, 1. czím, 1 rovat) rendszeresittetett, töltetett be és rendszeres fizetésben részesült,