Képviselőházi irományok, 1910. XIII. kötet • 463-530 sz.

Irományszámok - 1906-485. Törvényjavaslat a magyar királyi államvasutak évi fizetéssel biró alkalmazottai illetményeinek rendezéséről

485. szánl. 153 E szakasz határozmánya — miként annak szövegéből kitetszik — a munkásokra nem terjed ki, mert a munkásoknak évi fizetéssel való alkalmazását kivihetetlennek tartom. A vasúti munkások kérték ugyan, hogy az általuk bemutatott fizetési táblázat szerint évi fizetéssel és lakáspénzzel már egy évi szolgálat után kineveztessenek és a már szolgálatban levők az eddigi szolgálati éveik számbavételével soroztassanak be az általuk életbeléptettetni kivánt fizetési táblázat megfelelő fokozataiba; e kivánság teljesítését azonban kizárja első sorban annak pénzügyi kihatása, mert csupán a 8.366 mühelyi munkás kinevezése több, mint 14 millió koronát igényelne s a 8.800 állandó pályamunkás kivánt díjazásával szintén 15—16 millió korona többkiadás merülne fel. Ugyanily arányban emelkednék a kiadás a raktári, szertári, állomási és fütöházi munkásoknál is, úgy hogy ennek az egyetlen kérésnek teljesítése 60—70 millió koronába kerülne évenkint, a mi lehetetlen kivánság. De kizárja annak teljesithetöségét a munkabér fogalma is, mert a bérnek, kölcsönös érdekek biztosítása végett, mindenkor arányban kell állani a teljesített munka mennyiségével és minőségével. A munkásoknak évi fizetéssel és lakáspénzzel való kinevezésével egyes vasutaknál tétettek ugyan kísérletek, e kísérletek azonban épenséggel nem váltak be. A kézműves és napszámos munkára a legmegfelelőbb a jelenleg alkalmazásban levő napibérrel összekapcsolt egyezményes dijazás, mert ebben leli a teljesített munka a legigazságosabb és tényleg kiérdemelt ellenértéket. Az egyezményes díjazásban a munka érdeme szerint fizettetik s igy ez a dijazás a lehető legtökéletesebb. Egyéni ügyesség, szorgalom, szaktudás, gyakorlat, gyorsaság és pontosság méltán megkapja nagyobb keresetét, mig a kevésbbé igyekvő munkás természetesen kevesebbet keres. Mindezeknél fogva a munkások eddigi alkalmazási és díjazási rendszerén változtatást szükségesnek nem találok. II. FEJEZET. . " 13. §. E szakasz az alkalmazottaknak a jelenleg érvényben álló czim- és illetménytáblázatokból az uj A. és B. táblázatokba leendő átsorozásának általános szabályait állapítja meg. Ezek szerint a besorozás folytán — néhány alább említendő, számot nem tevő kivételtől eltekintve — a m. kir. államvasutak minden évi fizetéses alkalmazottja nyer törzsfizetésében, mert az A. táblázatba tartozó tisztviselők, az egyes fizetési osztályokon belül, általában csak azokba a fizetési fokozatokba soroztainak ugyan, a melyeknek megfelelő fokozatokban a jelen törvény hatályba léptének idejében vannak, mégis mivel a jelen törvény kiegészítő részét képező A. táblázatban ugyanazon fizetési fokozatokban az eddigieknél magasabb fizetések vannak megállapítva, minden alkalmazott számottevő fizetéstöbblethez jut, melynek összege az utolsó IX. fizetési osztályba tartozóknál is, kiknél e többlet természetszerűleg a legcsekélyebb, évi 200 K-t tesz. Kivételt képeznek az A. táblázatba tartozó alkalmazottak közül a fizetéstöbbletben való részesülés alól az A. táblázat I. és II. íizetési osztályába sorozandó elnök, illetve igazgatók, kiknek bár az illetmények uj megszabása szerint a törzsfizetésük 5.000, illetve 2.000 koronával emelkedik, fizetésemelésben tényleg nem részesülnek, mivel ugyanily összegű személyi pótlékuk az uj besorozással egyidejűleg megszűnik. Hasonlóképen jár a mai VI. íizetési osztály első fizetési fokozatában Képvh. iromány. 1906—1911. Xttl. kötet. 20