Képviselőházi irományok, 1906. XII. kötet • 401-462. sz.

Irományszámok - 1906-411. Törvényjavaslat a nem állami elemi népiskolák jogviszonyairól és a községi és felekezeti néptanitók járandóságairól

411. szám. 87 a községi iskolákban pedig a törvény 55. §-ában felsorolt kötelezett tantárgyakat az illető egyházi főhatóság, illetőleg a vallás- és közoktatásügyi minister által kiadott tanterv szerint, a népoktatási törvény 48. §-a értelmében hat évre kiterjesztve és az 54. §-ban foglalt rendelkezésnek megfelelően az éven át faluhelyen legalább 8, városokban legalább 9 havi szorgalmi idő alatt tanítsák. Szükséges ez a rendelkezés, mert népiskoláink nagy része, közöttük a magyar tanítási nyelvűek is, csupán 3—4 évfolyammal birnak. Minthogy pedig a nemzeti tantárgyak (történelem, polgári jogok és kötelességek), továbbá a reáltantárgyak (természetrajz, természettan) a tanterv szerint a népiskola V. és VI. osztályában képezik a tanítás anyagát, ezekből az elemi iskolai tanulóifjúság vagy egyáltalán nem nyer oktatást, vagy csak alig számbavehető ismeretet szerez; a 3—4 évig tartó iskolázás után az egész elemi népoktatás hatása az életre elenyészik. A jó népoktatás érdekében arra kell tehát törekednünk, hogy a hat évig tartó elemi iskolázás mindenütt megvalósuljon. E tekintetben még sok a kívánnivaló, a mint a következő adatokból kitűnik. Az elemi népiskolák összes száma volt az 1904/5-ik tanévben 16.510, ezek közül teljes hat évfolyamú volt 12.606, öt évfolyamú 1.136, négy 1.876, három 549, kettő 266 és egy évfolyamú 77. Jelleg szerint az 1.993 állami népiskola közül teljes hat évfolyamú volt 1.555, az 1.456 községi iskola közül 999 és a 12.769 felekezeti iskola közül 9.858, végre a 292 társulati és magániskola közül 194. Ugyanazon tanévben a 16.510 népiskola közül 2.900 iskolában nem tartották meg a nyolcz havi minimális szorgalmi időt sem. ;'.'' ' i7. §. A népoktatási törvény különböző iskolatentartókat ismer ugyan, de bármilyen jellegű legyen is a népiskola, egy közös kötelessége mindannyinak van, az, hogy iskolájukban a hazafias szellemű népoktatást biztosítsák és ezt a törekvésüket külső jelekkel is igazolják. Az is kéiségtelen, hogy bármilyen jellegű iskolaépület középületnek tekintendő, és mint ilyen, a magyar állam jelvényeivel látandó el. E végből a javaslat 17. §-a azt rendeli, hogy minden népiskola, tekintet nélkül arra, hogy milyen jellegű, és hogy tanítója részesül-e bármilyen czímen államsegélyben, tartozik a gyermekek lelkében a magyar hazához való ragaszkodásnak szellemét kifejleszteni és megerősíteni. Elrendeli tehát ezen szakasz, hogy minden nyilvános iskolában, jellegkülönbség nélkül, úgy külsőleg a főbejárat fölött, mint megfelelő helyen a tantermekben, Magyarország czímere elhelyezendő; hogy ily módon külsőleg is jelezze a magyar államiságot és az iskolának középület voltát, bent a tantermekben pedig nevelési eszköze legyen a hazafias szellem felkeltésének és ápolásának. E végből a tantermekben magyar földrajzi és történelmi képek is helyezendők el és az iskolaépületre a nemzeti ünnepeken az 1848. évi XXI. t.-cz. 2. §-ában foglalt rendelkezéshez képest a magyar nemzeti czímer és zászló tűzendő ki. Faliképekkel és zászlókkal az összes iskolákat a közoktatási tárcza fogja ellátni. Ezen hazafias jelvényeken és tanítási eszközökön kívül csak a község és törvényhatóság czímere és az iskola jellegének megfelelő külső felirat, továbbá a tantermekben a vallási jelvények alkalmazása lehet megengedve. A szakasz utolsó pontja az abban foglalt rendelkezések foganatosítását kellő szankczióval látja el. Az 1868 : XLIV. t-cz. 14. §-ában foglalt rendelkezés, a mely szerint az egyházközségek, egyházi felsőségeik törvényes jogainak sérelme nélkül, iskoláikban az oktatásnak nyelvét tetszés szerint határozhatják meg, sok esetben arra