Képviselőházi irományok, 1906. XII. kötet • 401-462. sz.

Irományszámok - 1906-411. Törvényjavaslat a nem állami elemi népiskolák jogviszonyairól és a községi és felekezeti néptanitók járandóságairól

411. szám. 85 és a 2. §. indokolásában már rámutattam. Ezen szakasz utolsó pontja a lelkészi jövedelem kiegészítéséről szóló 1898 : XIV. t.-cz. 15. §-ának első pontjával egyezik. 15. §. A tanitói állások fizetési minimumának államsegélylyel történő kiegészítését az 1893 : XXVI. t.-cz. 11. §-a már bizonyos feltételekhez kötötte. Ezek a feltételek a gyakorlatban nem bizonyultak eléggé hatékonyaknak és különösen nem voltak elegendők arra, hogy a népoktatással megoldandó nagy nemzeti és népművelődési feladatokat biztosították volna. Egyik legfőbb törekvésem tehát arra irányul, hogy most, a midőn az állam nagy áldozatokat hoz a tanítók anyagi helyzetének javítására, az állami támogatást olyan intézményes feltételekhez kössem, a melyek teljesítésétől a népoktatásnak ugy nemzeti, mint helyes népnevelési irányban való nagyarányú fellendülése biztosabban remélhető. Az ene való törekvés nagyon is indokolt, mert ha népoktatásunknak a népművelődésre általában és különösen annak nemzeti irányára gyakorolt eddigi hatását vizsgáljuk, azt találjuk, hogy az 1900. évi népszámlálás adatai szerint a magyar anyaországban a hat éven felül való népességnek még mindig 38-8°/o-a nem tud irni, olvasni, s hogy ezen átlagos arányszám különösen a tiszabalparti részeken és a Királyhágón túl még sokkal kedvezőtlenebb; továbbá azt találjuk, hogy ámbár a magyar nyelv kötelező tanításáról szóló 1879 : XVIII. t.-cz. életbelépte óta immár 27 év telt el, mégis az 1900. évi népszámlálás azt a képtelen helyzetet állapította meg, hogy a magyar anyaország'népességének jó 40°/o-a nembeszéli az állam nyelvét, és megállapította azt a még fonákabb dolgot, hogy a nem magyar anyanyelvű lakosságnak 83-2°/o-a nem ért, nem beszél magyarul. Ezen tapasztalatok égetően szükségessé teszik, hogy népoktatásunknak intenzív fejlesztése felől az eddiginél sokkal hatékonyabban gondoskodjunk. Ez a czélja a jelen törvényjavaslatnak és különösen a 15—20. §• okban foglalt rendelkezéseknek. A 15. §. a) pontja az államsegélyért folyamodó iskolafenntartó anyagi helyzetének elbírálására a közigazgatási hatóságok közrevonásával nyújt alkalmat a közigazgatási bizottságnak, valamint az államsegélyt nyerő tanitó képesítettségének megállapítására. Az illető iskolaépület törvényszerű voltának igazolása a hitfelekezetekre nézve nem lehet sérelmes, mert már a népoktatási törvény 27. és 28. §-aiban kivánt feltételeket ugyanazon törvény 11. §-a a felekezeti népiskolákra nézve is megköveteli; az alkalmas iskolahelyiség pedig minden rendes tanításnak egyik múlhatatlan föltétele. A b) pont a nem magyar tanítási nyelvű népiskolákban a magyar nyelv tanításának és a hazafias irányú népnevelés egyéb előfeltételeinek biztosítását és az illető tanitó elé utalt mindennapi (6—12 éves) tankötelesek létszámának a kimutatását kívánja az államsegélyért folyamodó iskolafentartóktól. Az a czélzatom e kívánsággal, hogy csak olyan tanitó fizetésének kiegészítésére legyen engedélyezhető államsegély, a ki legalább 30 mindennapi tanköteles gyermeket oktat. Ennyi az a minimális létszám, a melyhez az 1868 : XXXVIII. t.-cz. 44. §-a a polgári községek iskolaállitási kötelességét is köti. De viszont fenn kell tartanom fontos nemzeti érdekekből a minister azon jogát, hogy kivételes esetekben a 30-as létszámon alul is engedélyezhet államsegélyt. Szükséges ez a minimális tanulólétszámra vonatkozó kikötés azért, mert eddig a hitfelekezetek olyan iskola tanítójának is kértek és nyertek államsegélyt, a mely iskolába csak 10—20 tanuló járt, pedig az ily törpe iskolára állami és népművelődési érdekekből nincs ezükség, ha ez a csekélyszámú tanköteles a községben más jellegű iskolában részesülhet törvényes oktatásban.