Képviselőházi irományok, 1906. XII. kötet • 401-462. sz.
Irományszámok - 1906-440. Törvényjavaslat a m. kir. államvasutak és a m. kir. posta- és távirdaintézet részére beszerzendő forgalmi eszközök, valamint a m. kir. államvasutak állomásain és vonalain szükséges beruházások költségeinek fedezéséről
440. szám. 229 •elzárkóznia nem lehet. A közönség ugy a helyi, de különösen a távolsági •és nemzetközi forgalomban nagyobb kényelmet, gyorsabb szállitást, a teherforgalomnál gyorsabb kezelést kivan, mely gyors kezelés és elszállítás, különösen a gyorsan romlandó czikkekre nézve igen nagy fontosságú, mivel ezen czikkek kiviteli forgalmának emelkedése közgazdasági szempontból kiváló jelentőségű. A forgalom nagy emelkedése természetszerűleg a forgalmi eszközök fokozottabb kihasználását is vonja maga után. E részben igen jellemzők az alábbi adatok: AJ Személykocsik. A ni, kir. államvasutak személykocsijainak teljesítménye 1901-től, a mikor azokon 51,263.158 személy utazott, az 1906. évig, a midőn az utasok száma kereken 74 millióra emelkedett, 37°/o-kal növekedett, vagy ha a végzett teljesítmények elbírálására megbizhatóbb alapot szolgáltató szemólyszállitó vonatkilométerek mennyiségót tekintjük, ugy azt találjuk, hogy a teljesítmény vonatkilométerekben 32,062.878-ról 39,400.000-re, azaz: 22-9°/o-kal emelkedett. A kocsiszükséglet kipuhatolásánál tehát arra az eredményre jutunk, hogy az 1906. évi utasforgalomnak ellátásához már az 1906. évben legalább is 229°/o-kal több, összesen tehát 6.4811 személykocsi szükségeltetett volna, ezzel szemben azonban — mint azt a V. kimutatás az évi fejlődós feltüntetésével kimutatja •— csak 5.553 személykocsi állott rendelkezésre s ugyanmennyivel rendelkezett az államvasút az 1906. óv végével is. A személykocsi-állagnak ezen nagyobb teljesitmóny következtében beállott elégtelensége miatt a különben is csak igen szorosan megállapitott fordulókat már az 1906. évben sem lehetett megtartani, illetve a kocsikat a végállomásokról még alapos megvizsgálás, kellő tisztogatás s a futó javitások eszközlése nélkül, tehát a kocsik jókarban tartásának határozott rovására, korábban induló vonatokkal kellett visszafordítani mindannyiszor, midőn az utasforgalom csak némileg is fellendült. Ha pedig az utasforgalom nagyobb mérveket öltött, a mint az vasárnapok, ünnepek, országos vásárok, búcsúk, versenyek stb. alkalmával rendesen előfordul, akkor a szerelvények gyorsabb forditásán kivül nemcsak a javításra szoruló személykocsiknak műhelybe utalását kellett beszüntetni, hanem még a műhelyekben állott futóképes javitásos kocsikat is ideiglenesen újból forgalomba kellett helyezni. Ezen rendkivüli intézkedések daczára a lefolyt év erős forgalmú időszakaiban úgyszólván naponkint beállott annak a szüksége, hogy személykocsik hiányában még a rendes menetdíjat fizető polgári utasok is e czélra ideiglenesen berendezett teherkocsikban továbbittattak. Az 1906. év május hó 15-étől augusztus hó 31-éig, tehát 3 l /2 hó leforgása alatt, a m. kir. államvasutak vonalain, személykocsik hiányában, csupán polgári utasok által 12.949, vagyis átlagban naponta 119 »Grn« jelű fedett teherkocsi (katonai legénység szállítására berendezve) vétetett igénybe. Volt azonban nap, mikor e czélra 440 »Grn« jelű teherkocsi használtatott. Az pedig, hogy az utasok egy része a személykocsikban gyakran hosszabb utón át is a folyóson kénytelen állni, szintén nem ritkán fordul elő. A személykocsik elégtelen volta mellett bizonyít különben még azoknak túlságos nagy igénybevétele, illetve, az a körülmény is, hogy a m. kir. államvasuti személykocsik nemcsak a külföldi nagy vasutak, de még a magyar
