Képviselőházi irományok, 1906. XII. kötet • 401-462. sz.

Irományszámok - 1906-431. Törvényjavaslat a marokkói sáska irtásáról

192 431. szám. kával elvégezni az irtásokat, a mi azonban nem azt jelenti, mintha a madárvédelmi aktió hatályos támogatása alól felmentve éreznénk magunkat s abban a hitben élnénk, hogy a káros rovarok irtásásnak ez a kényszerhelyzet miatt igénybe vett módja jobb, eredményesebb s maradandóbb lenne, mint az irtás természetes módja; ellenkezőleg a védekezésnek a mai kényszerű módja is arra késztet bennünket, hogy a hatályosabb s szélesebb keretben foglalkozzunk a madárvédelem kérdésével s Hermán Ottó tanácsa szerint hozzá fogjunk a természetes alkalmaknak legalább részben való szerzéséhez, a melyek sáskairtó hasznos madaraknak újból való megtelepedését lehetővé teszik. A mi a sáskára nézve végzetes lehet s mi mind tömegének, mind szaporodásának is egyszerre véget vethet, az ellenségeinek más csoportjától is várható. A sok kártékony rovar (hollóbogár és más hólyaghúzó, de sáskával élő bogarak, a ragadozó, de földben a sáska tojásával élő darazsak), de mindenekfelett a sáska ragadós betegségeit okozó alsó szervezetek (gombák és baktériumok) azok, a melyek egyrészt szaporább fejlődésüek, másrészt ugyanazon idő alatt több, sokszor szertelenül sok ivadékot fejlesztenek (gombák, baktériumok), holott a sáska csak egyet s ez oknál tömegükkel fölébe kerekedhetnek a sáskának és azt olykor rövid napok alatt teljesen megsemmisíthetik. Sajnos, hogy az irtásnak ez a lehetősége egyelőre az ember erejének körén kivül esik és döntő perczekben ezek segítségére számítani biztonsággal nem lehet. A sáska elszaporodásának kedvező, felette számottevő és igen nyomós körülmény az is, hogy a belvizek levezetése folytán egyre több és több olyan terület tárul fel, a mely kiszáradása után elszikesedik cs kitűnő tanyája a marokkói sáskának. A jászkiséri, a jászapáti sáskás területek mind, a hortobágyiaknak legnagyobb része mind olyan, a hol a belvizek levezetése előtt, tehát 8 —10 esztendő előtt még viz állott és mind nyári kacsázó hely volt, holott ma kopár szik, tele sáskával. S a kilátás e tekintetben egyre aggasztóbb, mert a csatornázás egyre tart s igy megvan a kilátás, hogy a helyzet e tekintetben nem javulni, hanem rosszabbodni fog. Ezeknek a változó gazdasági körülményeknek, valamint az előző évek időjárásának tulajdonitható, hogy a marokkói sáska a régi tiz-tizenkétezer holdas fertőzések helyett most immár 45 ezer holdnyi területen fordul elő s ez kényszerit, hogy e nagy csapással szemben mind e jelenlegi aggasztó helyzet orvoslása, mind pedig a jövő bajok meggátlása végett törvényes intézkedést kell kérnem. 1903 óta ugyanis a marokkói sáska egyre nagyobb mértékben terjedt és daczára az évenként nagy költséggel s erővel foganatosított irtási munkálatoknak, 1906-ban mezőgazdaságunknak már mintegy 200—300.000 koronányi kárt okozott. A marokkói sáskának ez a fokozódó elharapódzása nem onnan ered, mintha az ellene foganatosított eljárás az adott viszonyok között nem volna megfelelő, vagy mintha az nem elég erővel és kitartással folytattatnék. Az állami rovartani állomás főnöke: Jablonovszki József, a mint erről a legközvetlenebbül érdekelt gazdaközönség s a hatóságok is tanúságot tehetnek, elismerésre méltó példás buzgalommal s fáradhatlan erélylyel vezette az irtási munkálatokat, ha teljes eredményt nem érhettünk el, annak az az oka, hogy a jelenlegi viszonyaink között soha sem lehet tudni, hogy hol és milyen mértékben fordul elő e rovar, s ha előfordulása az állomásnak tudtára adatott, akkor az eddig mindig annyira elkésve történt, hogy a védekezés már teljes sikerre nem vezethetett. Ismeretlen lévén az ellenség ereje és ismeretlen lévén feltűnésének helye, a dolog természetében rejlik, hogy az ellene való küzdelem csakis kétes eredménynyel folyhatott. Hiába volt a figyelmeztetés, ismertető iratok közrebocsátása, addig, mig a sáska el nem szaporodott, az érdekeltek nem vették komolyan a bagóczának nézett marokkói sáska szaporodását.