Képviselőházi irományok, 1906. X. kötet • 216-330. sz.
Irományszámok - 1906-241. A képviselőház mentelmi bizottságának jelentése a báró Bánffy Dezső és több más országos képviselő által bejelentett mentelmi jog megsértése tárgyában
241. szám. 265 történt volna, — be van fejezve a BTK. 19. §-a által érvényes hatályúnak kijelentett 1867. évi november 18-án hozott házhatározatban biztositott képviselői anyagi mentelmi jognak megsértése, amennyiben azért, »amit az országgyűlési tag, mint olyan, a házban mond vagy tesz, csak az országgyűlés és pedig annak azon háza által vonathatik feleletre, melyhez tartozik«. Az igazságügyminister kijelentése szerint a bűnvádi eljárás elrendelésének az szolgált alapul, hogy a rögtönzött értekezlet több tagja büntetendő cselekmény lehetőségét látott fenforogni. Ez a kijelentés aligha tekinthető egyébnek, mint jogi non sens-nek. Látszólagos büntetendő cselekmény nem képezheti bűnvádi eljárásnak a tárgyát. De ha képezhetné is, miként és mivel magyarázható meg az a diagonális ellentét, mely az ezt nyomban követő abbeli megállapodásban nyilvánul, hogy ugyanazt a cselekményt, melynek büntetendő lehetősége látszott csak imént fenforogni, ezzel majdnem egyidejűleg a B. T. K. 152. §. 1. pontjában meghatározott s a 155. §. szerint büntetendő lázadás bűntettének minősítették s a nj^omozást ily czímen tétették folyamatba ? Keresve-kutatva sem lehetne ezen indokolás után erősebb bizonyitékot találni arra nézve, hogy a minősités kérdésében megelégedett a tanácskozó bizottság a cselekmény külső jelenségeinek esetleges fenforgásával, — nem törődve a szemet szúró belső jelenségekkel, melyek mint ok az okozattal, annyira elválaszthatatlan összefüggésben állanak a tónymegállapitás és jogkérdés fundamentális ismérveinek megkivántató létfeltótelével. Csak éppen ők, az igazságügyi kormányzat ólén álló, ós az igazságszolgáltatás magas polczán díszes állást elfoglaló tanácskozók ne tudták volna azt a már akkor köztudomásúvá vált tényt, hogy — a mit Perczel Dezső volt házelnök e bizottság előtt be is ismert, — a bántalmazottak a honvédelmi minister által »rendelkezésre « bocsájtott, tényleges katonai és csendőri szolgálatot teljesített altisztekből felettébb nagy gondossággal kiválasztott, »ideiglenes alkalmazásra« a Ház tudta és beleegyezése nélkül felfogadott s polgári ruhába felöltöztetett oly egyének voltak, kiknek az ülésterembe belépni sem volt szabad, még kevésbé volt nekik joguk ott a képviselőket hivatásuk szabad gyakorlatában erőszakkal, tehát a B. T. K. 163. §. harmadik bekezdésében hatóság elleni erőszak bűntettének minősített bűncselekmény elkövetése által megakadályozni? Csak éppen ők ne tudták volna azt, hogy ezeknek a teremből történt erőszakos eltávolítására a hivatásuk szabad gyakorlatában általuk jogtalanul, erőszakkal megakadályozott ós az ezeknek segélyére siető képviselőknek kétségbe vonhatatlan joguk volt? Csak éppen ők ne birtak volna teljes ismeretével annak, hogy közvetlenül a november 18-iki esemény után felfogadott egyének alkalmazásának valódi czélja nem lehetett más, mint az, hogy a jogfolytonosság ellen november 18-án elkövetett s a képviselőháznak 1905. évi április hó 15-ón hozott határozatával kárhoztatott és elitélt merénylet ezen karhatalom segélyével minden következményeiben végrehajtható legyen? Csak éppen ők ne tudták volna azt, hogy ezen, a katonaságtól úgyszólván kölcsönkért alkalmazottaktól a koronaőrségi laktanyában ismeretlen tartalmú eskü vétetett ki s ennek megtörténte után azokat Koresko csendőrezredes ünnepélyes formában vezényelte az országházba s adta át ott a volt háznagynak, sőt az ezredes itt hozzájuk valamelyes buzdító beszédet is intézett ? Képvh. iromány. 1906—1911. X. kötet. 34
