Képviselőházi irományok, 1910. IX. kötet • 183-215. sz.
Irományszámok - 1906-184. Törvényjavaslat a tengeri szabadhajózásban foglalkoztatott magyar kereskedelmi hajóknak, valamint a tengeri hajók épitésének állami segélyben és kedvezményekben való részesitéséről
184. szám. 41 segély tiszta tonnánként ós 1000 tengeri mértföldenként 65 centesim i-ben állapíttatott meg. Az olasz vámtarifának a hajóépítési anyagokra vonatkozó tótelei időközben felemeltetvén, az 188S. évi márczius hó 22-én kelt olasz királyi rendelettel, mely utóbb (1889. június 30-án) törvényerőre emeltetett, a fentebb közölt építési segélytételek szintén felemeltettek, jelesen 17 lírával a vas és aczélból készült hajók után, 2 líra 50 centesimi-vel a fából készült vitorlások után, ugyancsak 2 lira 50 centesimi-vél a hajógépek és 3 lira 50 centesimivel a kazánok után. Ezen felemelt segélytételeket az 1896. évi július hó 23-án kelt olasz törvény is fentartotta és egyúttal kimondotta, hogy a törvénynek eredetileg 10 évre szóló tartama alatt a vámtarifában netán eszközlendő módosításokhoz képest az építési segélyek megfelelően felemelhetők, illetve leszállíthatok lesznek A törvény kimondotta továbbá, hogy az épitési segélyek 10°/o-kal kiszállíttatnak, ha hazai származású anyag a hajótestben háromnegyed résznél kisebb mértékben használtatik fel; külön 15%-nyi leszállításnak van helye, ha a gőzösökben idegen kószitményű gépek ós kazánok alkalmaztatnak. A segédgépekért, melyek Olaszországban készíttetnek, a törvény 100 kilogrammonként 11 lira segélyt biztosított. A hajózási segélyt az idézett 1898. évi olasz törvény brutto-tonnánkónt és 1000 tengeri mértföldenként 80 centesimiben állapította meg, mely segély ebben az összegben a hajók első három évére jár és miaden következő háromhárom évben a gőzösöknél 10, vitorlásoknál 15 centesimi-vel csökken, de 20 centesiminél alacsonyabb összegre a vitorlásokra nézve sem szállítható le. A járatsególy, mely csak elsőosztályu hajókkal szerezhető meg, a gőzösök 15 éves és a vitorlások 21 éves koráig engedélyeztetett; gőzösök után, ha azok 12 órán át teljes rakomány nyal átlag 16 tengeri mértföldnyi sebességet érnek el, a segély 50°, o-kal felemelhető. Jellemző, hogy az olasz törvény a járatsegélyeket a suezi csatornán és a gibraltári szoroson túl teljesített minden járatra megadja és megengedi, hogy a járatok olasz kikötő érintése nélkül is segélyigény mellett teljesíttessenek. Ezzel a törvény az olasz lobogónak a távoli vidékek forgalmában való részesedésót kívánja előmozdítani s egyúttal közvetve az olasz hajóépítés fejlődósének is nyújt eszközt, kimondván, hogy az 1896. évi január hó l-e után belajstromozott olasz hajók közül járatsegélyben csakis azok részesíthetők, a melyek Olaszországban építtettek. A Földközi tengeren belül teljesített járatokért a segélynek csak kétharmada jár és a vitorlások ezt is csak annyiban érdemelhetik ki, a mennyiben járataikat nem kizárólag olasz kikötők között teljesitik. A most ismertetett olasz törvény érvényének első éveiben a tengeri hajóépítés Olaszországban oly rendkívüli mórveket öltött, hogy a segélyszükséglet az előirányzatot nagy mértékben túlhaladta. Ennek következtében az 1900. évi április hó 8-án kelt királyi rendelettel kimondatott, hogy a törvényben megállapított segélyek további intézkedésig csak azon hajók után fognak engedélyeztetni, a melyeknek építése 1899. évi szeptember hó 30-áig lett bejelentve. Utóbb ezen bejelentési határidő az 1900. óv június hó 17-én kelt királyi rendelettel a Palermóban megrendelt hajókra nézve 1899. évi november hó 28-áig lett kiterjesztve, de már 1900. évi november hó 11-ón egy ujabb királyi rendelet adatott ki, a mely a támogatást lényegesen leszállította. Ezen rendelet több módosítással 1901. évi május hó 16-án törvényerőre emelkedett és ez alapon a segélyezés tekintetében a következő változások állottak be: a hajóépítési segélyek évenként legfelKépvh. iromány. 1900—1911. IX. kötet. 6
