Képviselőházi irományok, 1910. IX. kötet • 183-215. sz.
Irományszámok - 1906-184. Törvényjavaslat a tengeri szabadhajózásban foglalkoztatott magyar kereskedelmi hajóknak, valamint a tengeri hajók épitésének állami segélyben és kedvezményekben való részesitéséről
184. szám. 39 Franciaországban a tengeri hajózás általános segélyezésének szüksége különösen annak folytán lépett előtérbe, hogy az idegen hajókra kiróva volt külön illeték (surtaxe de pavillon) megszüntetésével az idegen tengerészet a franczia hajókat a franczia kikötők forgalmának ellátásából is mindinkább kiszorította. A helyzet javítására a már idézett 1881-iki törvény egyrészt a belföldi hajóépítés előmozdítása czéljából vashajókért tonnánkónt 60 frank, továbbá hajógópeknól a felhasznált anyag 100 kg.-jakónt 12 frank segélyt engedélyezett, másrészt pedig a hajók üzemben tartásának megkönnyítése czéljából a járatsególyek rendszerét honosította meg. A járatsegély, mely kizárólag oczeáni járatok teljesítésénél volt esedékes tiszta, tonnánként ós 1000 tengeri mórtföldenként a hajó első óvóben 1 frank 50 cent.-et tett ki, évenként 5 centimé csökkenéssel; külföldön épült hajókért e segélynek csak fele volt fizetendő. Ugyanezen törvény keretében azonban ahajóópitésnólfelhasznált anyagok vámmentes behozatalára vonatkozó jogosítvány hatályon kívül helyeztetett, úgy hogy az engedélyezett építési segélyek inkább csak a bel- és külföldi anyag közötti értékkülönbség kiegyenlítésére voltak szánva. Tényleg a törvény nem is volt képes a Francziaországban való hajóópitósnek nagyobb lendületet adni és a törvénynek hatása leginkább abban nyilvánult, hogy a külföldön épült hajóknak — bár ezek után a rendes járatsególynek csak fele engedélyeztetett — elsőbbség adatott. Ezen visszás állapot megszüntetése érdekében az 1893. évi január hó 30-án kelt franczia törvény a külföldön épült hajóknak járatsególyhez való igényét teljesen megszüntette s egyúttal a segély tó teleket némileg felemelte. Nevezetesen a vashajók építésének előmozdítására a segély bnitto tonnánkónt 65 frankra, a hajógépekórt járó segély pedig 100 kg.-ként 15 frankra emeltetett. A járatsegély, mely ezentúl csak Francziaországban épült hajókkal volt megszerezhető, kétféle tételben állapíttatott meg: a gőzösök számára 1 frank 10 centimé ós a vitorlások számára 1 frank 70 centimé alaptétellel bruttó tonnánkónt és 1000 tengeri mértföldenként. A franczia hajóépítés fellendítését ezen törvény sem volt képes jelentékenyen előmozdítani, e mellett a jelzett prohibitiv intézkedések folytán a franczia tengerószetnek külföldön épült hajókkal való gyarapodása is akadályozva volt. E helyzet javítása czéljából 1902. évi április hó 7-ón uj törvény hozatott, a mely kétféle segélyezési rendszert állapított meg. Az egyik rendszer szerint a hajók üzemsegélyben (compensation d'armement) részesülnek, mely az üzembenlót tartama alatt naponként ós bruttó tonnánkónt számíttatik, míg másfelől a járatsegélyek (primes de navigation) rendszere továbbra is fentartatott, de megjegyzendő, hogy a külföldön épült hajók után csupán az üzemsegélyek igényelhetők, ellenben a Francziaországban épült hajók az üzem- és a járatsegélyek között tetszés szerint választhatnak. Az üzemsegélyeknek eredetileg megállapítva volt tételei nem sokáig voltak érvényben, a mennyiben azok az alább ismertetendő 1906. évi április hó 19-én kelt franczia törvónynyel módosíttattak. A mi a járatsegélyeket illeti, ezek az 1902. évi április 7-iki törvényben úgy a gőzösökre, mint a vitorlásokra nézve az első évben egyenlő tétellel és pedig bruttó tonnánként ós 1000 mórtföldenként 1 frank 70 centime-mel állapíttattak meg, oly különbséggel azonban, hogy ezen járatsegély, mely a hajók 12 éves koráig engedélyeztetik, a gőzösöknél az első 4 évben évi 4, a második 4 évben évi 8 és a harmadik 4 évben évi 16 centime-mel, a vitorlásoknál pedig évi 2, illetve 4 és 8 centime-mel csökken.
