Képviselőházi irományok, 1910. IX. kötet • 183-215. sz.
Irományszámok - 1906-184. Törvényjavaslat a tengeri szabadhajózásban foglalkoztatott magyar kereskedelmi hajóknak, valamint a tengeri hajók épitésének állami segélyben és kedvezményekben való részesitéséről
184. szám. 37 Melléklet a 184. számú irományhoz. Indokolás „a tengeri szabadhajózásban foglalkoztatott magyar kereskedelmi hajóknak, valamint a tengeri hajók építésének állami segélyben és kedvezményekben való részesítéséről" szóló tórvényj avaslathoz. A nemzetközi forgalmi összeköttetéseknek egyre tapasztalható tágulása és fejlődése, valamint az áruszállításnak ezzel kapcsolatosan világszerte érvényesülő rohamos emelkedése a tengeri hajózás számára mindinkább kiterjedő fontos feladatot jelöl ki. Ezt mutatja a tengerhajózás terén állandóan észlelt rendkívüli fejlődés ós azon élénk verseny, melyet a tengerhajózási vállalatok egymás között kifejtenek, hogy a tengeri forgalom közvetítésében részt vegyenek. Ezzel karöltve minden állam kiváló törekvést fejt ki, hogy saját tengerészetét támogassa és annak helyzetét a nagy nemzetközi versenyben megszilárdíthassa. Tényleg az egyes államok saját tengerészetének erejétől és üzemképességétől függ, hogy az illető állam saját tengeri forgalmának ellátását czéltudatosan irányíthassa és megóvja magát attól, hogy ezen forgalom kizárólag idegen vállalatoknak, esetleg más czólt szolgáló üzletkörére legyen utalva. Ily módon már régebben előállott annak szüksége, hogy egyes államok ugy saját forgalmi igényeik kielégítése, mint az idegen verseny ellensúlyozása végett tengerószetüket közvetlen állami sególylyel támogassák. Francziaország volt az első, mely rendes szerződéses hajózási vonalak segélyezése mellett, a szabad tengeri hajózást magában véve is segélyezte. Az 1881. évi január hó 29-én kelt franczia törvény értelmében nemcsak a hajóépítés, hanem a hajózás segélyezésére is hozattak szabályok. Hasonlóan cselekedett Olaszország is, mely 1885. évi deczember hó 6-án hozta meg a hajóépítés és a szabadhajózás segélyezésére vonatkozó első törvényét. A tengerészetünk segélyezésének szüksége nálunk is csakhamar felmerült. A mi kereskedelmi hajóállományunk ugyanis huzamos időn át csupán vitorlásokból állott, mely vitorlások az 50-es és 60 as években az akkori viszonyok között a tengeri forgalom ellátásában tekintélyes helyet is foglaltak el, de a gőzhajózás nagy előnyeivel szemhen e helyet továbbra fentartani képesek nem voltak. Ilykép vitorlás hajózásunk a feltartóztathatlan hanyatlás útjára jutott ós mivel hajótulajdonosainknak nem volt módjukban az értékvesztett vitorlásokat a kor igényeinek megfelelő gőzhajókkal felcserélni, saját gőzhajóállományunk hosszabb időn át nem mutatott fel más nagyobb gőzöst, mint a melyeket az Adria társaság a vele fennálló szerződós alapján a kikötött járatok teljesítésére szerzett be.
