Képviselőházi irományok, 1910. IX. kötet • 183-215. sz.

Irományszámok - 1906-186. Törvényjavaslat az ipari, gyári és kereskedelmi alkalmazottaknak betegség és baleet esetére való biztositásáról

260 186. szám. szintén igen nagy fontosságú czólja az országos munkásbetegsególyző és balesetbiztosító pénztárnak, mert természetszerű dolog, hogy a biztositás tökéletes keresztülvitele és a törvényhez fűződő összes szocziálpolitikai és humanitárius czéloknak a megvalósítása, bármily tökéletességgel is intézkedjék arra nézve maga a törvény, első sorban azoknak szakértelmétől, megbízható és odaadó munkásságától függ, akik a törvény intézkedéseinek a gyakorlatban való végrehajtására hivatva vannak. Ezek a pénztári tisztviselők. Az 1891. évi XIV. t.-cz. végrehajtásánál sajnos tapasztalatokat lehetett szerezni arra nézve, hogy a pénztári tisztviselők állása a bizonyos mórtékben szükséges függetlenség és önállóság attribútumait teljesen nélkülözi. E tisztviselők állása ós sorsa kizárólag a pénztárak autonóm önkormányzati szerveinek kezébe volt letéve ós e szerveknek választás következtében való időszakonkénti megújulása a pénztári tisztviselők helyzetét állandóan bizonytalanná tette. Ennek következménye az, hogy egyfelől magasabb követelményeknek megfelelő elemek sorából a pénztári tisztviselői állások betöltése alig mutatkozott lehetségesnek és ez állások betöltésére, részben a javadalmazás elégtelensége következtében is, inkább csak mellékfoglalkozásként vállalkoztak, a tisztviselők a törvény végrehajtása körül kellő evélylyel alig járhattak el, a munkaadók ós a munkások ellenőrzése tekintetében kellő szigort nem fejthettek ki, működésükben részben a helyi befolyások és a pénztárak igazgatásában periodikusan változó eltérő irányzatok következtében kellő megbízhatóság általában véve nem volt tapasztalható, úgy hogy akkor, a mikor a törvényjavaslat a biztositás hatályosabbá tételére ós annak tökéletesebb, intenzivebb keresztülvitelére törekedik, e czól elérése érdekében mellőzhetetlen, hogy a pénztári tisztviselői állás bizonyos mérvű függetlenítése ós állandósítása érdekében is intézkedés történjék. Magában a törvényjavaslatban erre nézve alig lehet intézkedni, miután a biztosító pénztár autonómiájának nem kívánatos érintése nélkül a pénztári alkalmazottak jogviszonyát törvényhözásilag szabályozni nem lehet. De törvényhozási intézkedések ebben a tekintetben nem is szükségesek, miután az országos munkásbetegsególyző és balesetbiztosító pénztárnak helyi érdekektől és időszakonkénti változó irányzatoktól ment központi szervezetében a pénztári alkalmazottak helyzetének és jogviszonyainak rendezésére nézve kellő biztosítékokat lehet találni. S miután nemcsak az országos pénztár, hanem a helyi pénztárak kifogástalan működése is első sorban magának az országos munkásbetegsególyző és balesetbiztosító pénztárnak áll érdekében s miután a helyi pénztárak alkalmazottai is az országos pénztár biztosítási műveletét végzik, ennélfogva a törvényjavaslatnak amaz intézkedése, mely szerint úgy az országos, mint a kerületi munkásbiztositó pénztári alkalmazottak szolgálati viszonyainak és nyugdíjügyeinek rendezése az országos pénztár önkormányzati szerveinek hatáskörébe utaltatik, a biztosítás érdekében nemcsak szükségesnek, de egyúttal úgy ez érdekek, mint a pénztári alkalmazottak jogos és méltányos igényei szempontjából kielégítőnek is mutatkozik. 10}. §. A törvényjavaslat 102. §-a az országos munkásbetegsególyző és balesetbiztosító pénztár helyi szerveiként működő kerületi és vállalati betegsegélyzo pénztárak között a biztosított tagok betegsegélyezósónól, úgyszintén a biztosítás keresztülvitele ozóljából szükséges ellenőrzési tevékenység tekintetében a kölcsönös eljárás kötelezettségét állapítja meg és az e tekintetben felmerülő tisztin adminisztratív természetű vitáknak és ellentéteknek az eldöntését törvényszerű felügyeleti működéséből kifolyólag az állami munkásbiztositási hivatal hatáskörébe utalja.