Képviselőházi irományok, 1910. IX. kötet • 183-215. sz.

Irományszámok - 1906-186. Törvényjavaslat az ipari, gyári és kereskedelmi alkalmazottaknak betegség és baleet esetére való biztositásáról

252 186. szám. kell intézkednie, miszerint a sérült járadéka élvezetében legyen akkor, midőn táppénze a kerületi pénztár részéről megszűnik. Ha —- a mi igen sok eset­ben elő fog fordulni — a járadék nem állapitható meg véglegesen, meg kell azt ideiglenesen állapitani, a segélyre szorult sérültnek és családjának nem szabad a fentartásukhoz szükséges támogatás nélkül maradniok. Nagy súlyt fektet a törvényjavaslat a kártalanítási eljárásnál az orvosi véleményre és azért előírja, hogy a kártalanításnak a sérültet kezelt orvos véleménye alapján kell történnie. A kártalanítás mérvének, illetőleg a munka­képtelenség fokának megállapításánál nem döntő ugyan az orvos véleménye, mert hisz a munkaképtelenség foka az összes munkaviszonyok szerint alakul, azonban arra nézve, hogy mily mértékben végezhet egyáltalában fizikai munkát, az orvosi vélemény legtöbb esetben irányadó lesz. A törvényjavaslat a kezelő orvos véleményét kívánja. Ez feltótlenül szükséges, mert ez ismeri legjobban a sérültet ós a sérülés természetét, ez lehet tehát legilletékesebb véleménynyilvánításra. A legtöbb esetben, mint­hogy a balesetbiztosítás a betegsególyezóshez kapcsolódik, a kerületi póntári orvosok lesznek a kezelő orvosok. Ha azonban a kezelő orvos véleményét feltótlenül kívánja is a törvény­javaslat, nem zárja ki azt, hogy a balesetbiztosító pénztár még külön orvosi vizsgálatnak is vesse alá a sérültet, mielőtt a kártalanítás kérdésében hatá­rozna. Azt alapul venni tartozik, ezt igénybe venni joga van. Bármennyire kívánja is a törvényjavaslat a kártalanítási eljárásban a lehető legnagyobb gyorsaságot, mégis kénytelen volt az igazgatóságok hatá­rozathozatalát bizonyos mértókig korlátozni, nevezetesen bizo^os számú tag jelenlétéhez kötni az ily ügyekben való határozatképességet. Ez is csak garanczia akar lenni, még pedig úgy a biztosított, mint a pénztár részére. Annak, hogy ügye több oldalról vizsgáltatik meg, ennek, hogy az igazgatásért felelős több tag gyakorolja egyidejűleg kötelességót. Igaz, hogy ezt a korlátozást külföldön sok helyütt a gyors ügymenet érdekében elhagyták ós tekintet nélkül a megjelent tagok számára határoz­nak kártalanítási ügyekben, mindazonáltal szükséges ez a korlátozás épen az alkalmazottak érdekében, nehogy oly fontos, családok ezreire nézve életbe­vágó ügyekben esetleg csak egy-két egyén határozzon. Sokkal kisebb baj a határozat idejének legfeljebb nyolcz nappal A 7 aló kitolása, mint annak eset­leges koczkáztatása és minthogy a törvényjavaslat mindenben lehetőleg az alkalmazottak érdekeit keresi, e részben is azt az eljárást választja, mely ezekre nézve a legtöbb garancziát nyújtja. 90. §. A kártalanítási eljárás hivatalból indítandó ugyan meg, mégis előfordul­hatnak esetek, midőn a pénztár nem intézkedett ez irányban. Bár kívánatos volna, hogy ilyen eset a légritkábbak közé tartozzék, kizárva még sincs és ezért gondoskodni kell magában az alkotandó törvényben arról is, hogy a sérült vagy hozzátartozói maguk is indíthassanak eljárást. Ez iránt rendelkezik a törvényjavaslat 90. §-a, mely biztosítja a sérült­nek, illetve utána igényjogosult hozzátartozóinak azt a jogot, hogy halálos balesetnél egy éven belül, vagy ha a halál a baleset következtében később áll be, a halál napját követő hat hónapon belül érvényesíthessék kártalaní­tási igényeiket. Záros határidőt okvetlenül kell megállapítani, mert bizonyos időnek kell lenni, melyen túl a pénztár nem szavatol, illetve nem kártalanít. E nélkül soha biztos tényezőkkel nem számolhatna. Az egy évi határidő elég erre, ha a balesettől számíttatik ós a hat hónap is elég akkor, ha a baleset következtében a halál később következnék be, de ekkor a halál napjától

Next

/
Oldalképek
Tartalom