Képviselőházi irományok, 1910. IX. kötet • 183-215. sz.

Irományszámok - 1906-186. Törvényjavaslat az ipari, gyári és kereskedelmi alkalmazottaknak betegség és baleet esetére való biztositásáról

186. szám. 247 pontjából — nem lehet közönyös, hogy az első segélyt szakértő orvos nyújtja-e, vagy sem. És habár ennek az orvosi igénybevételnek költségei a munkaadót terhelik, tulajdonképeni megterheléssel ez a legritkább esetben fog járni. Nagyobb ipartelepeknek ugyanis saját orvosuk és betegsegélyző pénztáruk van, ennek igénybe vétele tehát külön költséggel nem jár; kisebb telepek és különösen a vidékiek pedig rendszerint az illető munkásbiztositó pénztár orvosát fogják igénybe venni, a mint a városok és nagyobb községek kivételével a legtöbb helyen valószinüleg nem is lesz más orvos. Ennek a rendelkezésnek tehát sok előnye van, hátránya pedig alig. Az igénybe veendő orvos azonban nemcsak a segély nyújtása ós a sérülés kezelésének az első pillanattól kezdve helyes mederbe terelése tekintetében fog az ügynek becses szolgálatokat tehetni, hanem azzal is, hogy a bejelentési űrlapon rövid, tömör véleménye részére rendelkezésre álló helyen nyilatkozni fog a sérülés előrelátható következményei felől is, vagyis ez lesz az alapja egyrészt annak, hogy a hatóság helyszini vizsgálatot tart-e vagy nem, másrészt annak, hogy a balesetbiztosító pénztár tájékozást nyer arra nézve, vájjon előreláthatólag fog-e kártalanítási eset fenforogni, vagy nem? A balesetek hatósági vizsgálása szempontjából ez azért fontos, mert ha az orvosi vélemény szerint a sérülés olyan lesz, mely például legfeljebb 4—10 heti gyógykezelést igényel — olyan hozzávetőleges időpontot említek, melyre nézve szakértő orvos nyilatkozhatik — tehát emberi számítás szerint a rendes betegsegélyezós keretét túl nem lépi és további munkaképtelenséggel nem fog járni, akkor — ha más irányú, ezen törvényen kívül álló rendelkezésekből folyólag nem köteles reá — a hatóság nem fogja szükségesnek tartani annak külön megvizsgálását. A pénztár szempontjából viszont azért lényeges ez, mert az a körülmény egymaga, hogy a sérülésből az illető a betegsegélyezés tartama alatt fel fog gyógyulni, nem elég reá nézve; tudnia kell, hogy nem fog-e állandó — akár teljes, akár részleges — munkaképtelenséget maga után vonni, vagyis daczára annak, hogy a gyógykezelés a törvényes betegsegélyezés keretén nem ment túl, mégis kártalanítás alá fog esni. A legtöbb orvos a kezelés ezen stádiumában nem fog az iránt nyilatkozhatni, hogy nézete szerint előreláthatólag mily fokú — t. i. százalékokban kifejezett — munkaképtelenség esete fog bekövetkezni, jóllehet lesznek viszont esetek, különösen súlyos sérüléseknél, midőn ezt csaknem egész határozottsággal már akkor is megmondhatja. Ez azonban elvégre nem is nagyon lényeges, mert a kártalanításnál úgysem szolgálhat csak az orvosi vélemény alapul, ott az összes viszonyok veendők figyelembe. Mindazonáltal minden oly esetben, midőn az orvos ez iránt is nyilatkozhatik, kívánatos lesz ez is. A baleset-bejelentést lehetőleg egyszerűsítendő, a pénztár e czélra nyomtatott űrlapokat fog tagjainak kiadni, ugy hogy ezeket csak lelkiismeretesen kell kitölteni, vagyis az eljárás olyan lesz, hogy minden felesleges munkát elkerülhetővé tesz. Erre a törvényjavaslat az egész vonalon törekszik. Az űrlapok — melyeket ugy kell szerkeszteni, hogy az ellenőrzés könnyű legyen — az üzem helyére nézve illetékes elsőfokú rendőri hatóságboz és a kerületi munkásbiztositó pénztárhoz lesznek küldendők, mig az iparfelügyelőnél eddig történő bejelentés ezen üzemekre nézve elesik. Ez utóbbit is csak azért ejti el a törvényjavaslat, hogy lehetőleg kevés kezelési terhet rójon a. munkaadókra. Viszont az iparfélügyelőkre csak köt szempontból