Képviselőházi irományok, 1910. IX. kötet • 183-215. sz.

Irományszámok - 1906-186. Törvényjavaslat az ipari, gyári és kereskedelmi alkalmazottaknak betegség és baleet esetére való biztositásáról

i 186. szám. 287 Hogy a munkaadók alkalmazottaiknak betegség esetére való biztosításához sajátjukból is és pedig egyenlő arányban hozzájárulnak, csak bizonyos korlátozások mellett állapítja meg és illetőleg a megállapított korlátozások közé szorítja. Nevezetesen a törvényjavaslat 69. §-a szerint a munkaadó csak abban az esetben tartozik az országos munkásbetegsególyző ós balesetbiztosító pénztárnak kártérítéssel, ha az alkalmazott betegségét ő, vagy megbízottja, kinek a megbízásából eredő eljárásáért felelősséggel tartozik, szándékosan, vagy pedig a törvényjavaslatban megállapított módon vétkes gondatlansággal okozta. Azok a kártérítési követelések, a melyek a munkásbetegsegélyző ós balesetbiztosító pénztárt a munkaadóval, illetve harmadik személyekkel szemben a törvény 69. §. alapján megilletik, természetesen csak rendes birói utón érvényesíthetők; nehogy azonban a pénztár a munkaadókkal, vagy azok megbizottaival szemben utólagosan zaklatásszerűleg járhasson el, a törvényjavaslat 69. §-nak utolsó bekezdése e követelésekre két évi elévülési határidőt állapit meg. Ez az elévülési határidő természetesen más személyek kártérítési kötelezettségére nézve nem alkalmazható. VII. FEJEZET. A baleseti segélyek és járadékok. A törvényjavaslat 70. g-a megállapitja, hogy mely balesetek tartoznak a 70 törveay alá, vagyis mely balesetek képeziK a kártalanítások tárgyát, A baleset fogalmának meghatározását a törvényjavaslat teljesen mellőzi, miután ilyen fogalom-meghatározás egyetlen külföldi törvényben sem adatott s miután a baleset fogalmát minden kétséget kizárólag megadni amúgy sem lehet. Ebben a tekintetben elv az, hogy minden baleset az üzemi baleset fogalma alá sorozandó, mely az alkalmazásból, a munka és üzem természetéből és annak viszonyaiból folyik. Minden baleset annak tekintendő, mely valamely alkalmazottat a szándékosan előidézett esetek kivételével érheti, akkor midőn idejével és személyével nem rendelkezhetik önmaga, hanem a vállalat szolgálatában áll. Nem szükséges, hogy az üzem egyedüli okozója legyen a balesetnek, elég, ha az azzal való összefüggés ok gyanánt jelentkezik. Vagyis a törvényjavaslat 70. §-a szempontjából csak az kívánható meg, hogy a baleset okozati összeíüggésben álljon az üzemmel és annak veszélyeivel, a nélkül azonban, hogy ehhez az egyes üzemek specziális veszélyes volta szükséges lenne. Itt az üzemi baleset fogalmának közelebbi meghatározása érdekében csupán egy konkrét ténykörülményre kívánok rámutatni, nevezetesen arra, hogy a külföldi balesetbiztosítási gyakorlat a munkásnak a munkába menésénél, vagy a munkából való eltávozásánál, a munkaszünetek közben és általában az üzlet, illetve üzem érdekében végzett munka alkalmával előforduló baleseteket üzemi baleseteknek tekinti. Egyébként azt a kérdést, hogy valamely előforduló baleset üzemi balesetnek tekintendő-e, vagy sem, mindig csak a konkrét esetben az összes körülmények figyelembe vételével lehet megállapítani ós e tekintetben a törvényjavaslat a balesetek fogalmának a gyakorlati esetek elbirálásánál követett eljárásával való megállapítását annak a választott bíráskodási szervezetnek tartja fenn, melyet a törvényjavaslat a biztosításból folyó vitás kérdések eldöntésére szervez. A balesetbiztosítás, hasonlóan a betegség esetére való biztosításhoz, az