Képviselőházi irományok, 1910. IX. kötet • 183-215. sz.

Irományszámok - 1906-186. Törvényjavaslat az ipari, gyári és kereskedelmi alkalmazottaknak betegség és baleet esetére való biztositásáról

186. szám. 229 igénynek a biztosítása az alkalmazott szempontjából is szükségesnek mutatkozik, nehogy a munkaadó a lakás és teljes ellátás elvonása czéljából biztosított alkalmazottját a szolgálatból elbocsássa. Nehogy azonban a táppónzbeli igénynek a munkaadó részére való biztosítása visszaélésekre és nevezetesen az alkalmazott jogainak megkárosítására vezethessen, a törvényjavaslat akképen intézkedik, hogy a táppénz a munkaadónak csak akkor fizethető ki, ha abba a jogosított alkalmazott kifejezetten beleegyezik. A pénztár, különösen orvos hiányában, biztosított tagjainak nem minden esetben nyújthat ingyen orvosi gyógykezelést és gyógyszereket. Különösen nem nyújthat a 67. §-ban emiitett abban az esetben, ha a biztosított tag betegsége alatt a magyar szent korona országainak területén kívül tartózkodik, miután a pénztárt az előzetes megegyezés nélküli, tehát egyoldalúlag felszámított orvosi költségekkel megterhelni nem lehet. Erre az esetre az 1891. évi XIV. t-cHkk 11. §-a akképen intézkedett, hogy a pénztár azon tagjainak, kiket orvosi segélyben ós gyógyszerben nem részesíthet, az alapszabályszerű táppénz felével egyenlő ellenértéket tartozik kiszolgáltatni. Tekintettel azonban arra, hogy a táppénz fele az ingyen orvosi gyógykezelés és gyógyszerek ellenértékének a legtöbb esetben nem tekinthető, a törvényjavaslat 56. £-a erre az esetre akkópen intézkedik, hogy a pénztár az ingyen orvosi gyógykezelésben ós gyógyszerekben nem részesített biztosított tagoknak a részükre alapszabályszerűleg járó táppénz teljes összegével egyenlő ellenszolgáltatást, vagyis a szóban levő esetben kétszeres összegű táppénzt tartozik kiűzetni. A 28. §-ban a biztosított pénztári tagok családtagjainak adott ama ked- 57. vezmény következtében, mely szerint ezek a családtagok, a mennyiben a pénztárba önként belépnek és magukat betegség esetére biztosítják, a törvényjavaslat 57. §-a az 1891. évi XIV. t.-czikk 23. §-ával megegyezően a nyújtandó segélyezések szempontjából azt a korlátozást tartalmazza, hogy az ekként biztosított családtagok közül táppénzre csak a biztosításra kötelezett tagnak vele egy háztartásban élő neje tarthat igényt. Ezt a korlátozást, eltekintve a csekélyebb befizetésektől, az is indokolja, hogy egyéb hozzátartozóknak, kiket a biztosított családfő és illetőleg annak neje egyébként is eltartásban részesít, saját fentartásuk érdekében ilyen pénzbeli segélyezésre szükségük nincs. Az 51. §. 6. pontja szerint a temetkezési segély az elhalt tag járuló- 5Q, kának kiszámításánál alapul vett átlagos napibór összeg buszszorosa. Miután az ekként megállapított összeg a temetés tényleges költségeinek fedezésére esetleg elégtelen lehet, a törvényjavaslat szerint a kerületi munkásbiztositó pénztárak alapszabályaiban meg kell állapítani azt az összeget, melynél a tizetendő temetkezési segély kevesebb nem lehet. Ennek az összegnek megállapítása az országos pénztár alapszabályaiba nem utalható, miután a temetkezési segély legcsekélyebb összegének megállapításánál mindig a helyi körülmények veendők irányadókul ós igy e tekintetben a minimális határ megállapítására legelső eorban a kerületi munkásbiztositó pénztárakban egyesült érdekeltség lehet illetékes. Miután a köztörvények szerint az elhaltak eltemettetéséről első sorban annak házastársa, ilyen nem létében pedig örökösei tartoznak gondoskodni, a törvényjavaslat a temetkezési segélyre az elhaltak házastársának, ilyen nem létében pedig örököseinek biztosit igényt. Ha azonban a tag eltemettetéséről mások gondoskodtak, ez esetben a temetkezési segóhy, azonban legfeljebb csak a temetés tényleges költségeinek erejéig, az illetők részére lesz