Képviselőházi irományok, 1910. IX. kötet • 183-215. sz.
Irományszámok - 1906-186. Törvényjavaslat az ipari, gyári és kereskedelmi alkalmazottaknak betegség és baleet esetére való biztositásáról
224-. 186. szám. ismeretekkel amúgy is a lehető legnag\^obb mérvben meg lehet akadályozni, a táppénznek a keresetkóptelenség első három napján való elvonására kellő alapot nem nyújt. Az 51. §. 4-ik pontja gyermekágy esetében a gyermekágysegélyeket az 1891. évi XIV. t.-cz. 7-ik §-ának d) pontjában megállapított 4 héttel szemben 6 hétig nyújtja, ami orvosi szempontból a gyermekágyas nők egészségének helyreállítása ós az esetleges betegségi komplikácziók megelőzése érdekében feltótlenül szükségesnek mutatkozik. Eltekintve a 3-ik pontban a táppénz szolgáltatására és a 4-ik pontban a gyermekágyi segély időtartamára nézve megállapított és a biztositás szempontjából nagyobb jelentőséggel nem biró magasabb segélynyújtástól, mint emiitettem, a törvényjavaslat 51. §-ának 5 ik pontja az 1891. évi XIV. t.-cz. által megállapitott legcsekélyebb mérvű segélyezést a családtagok részére ingyen nyújtandó ingyenes betegségi ellátással lényegesen felemelte. A szooziálpolitikai és közegészségügyi szempontokon kivüi, amelyek e rendelkezésre alapul szolgáltak, a törvényjavaslat e rendelkezését indokolja az a körülmény is, hogy az 1891. évi XIV. t.-cz. alapján létesült betegsegélyző pénztárak a kereskedelemügyi minister által a törvény életbe lépte után kibocsátott mintaalapszabályok alapján az általuk nyújtott segélyezések közé az alapszabályokban túlnyomó részben a családtagok ingyenes segélyezését ós ellátását is felvették ós ennélfogva a törvényjavaslatnak az az intézkedése, mely e sególynemet a kötelező segélyek közzé vonja be, tulajdonképen csak az alapszabályok utján már életbeléptetett tényleges állapotnak törvényes alapokra való fektetését czólozza. A törvényjavaslat 51-ik §-ának az a rendelkezése, mely szerint az ingyen orvosi gyógykezelés, ideértve a szükséges szülészeti támogatás és gyógykezelés, úgyszintén gyógyszer-segélyezés keresetképtelenség esetén akkor ér véget, ha a 3-ik pont szerinti táppénzigény kimerittetett, egy, az 1891. évi XIV. t.-cz. végrehajtása körül felmerült vitás kérdést kivan eldönteni ós illetve e vitás kérdés további felmerülésének kivánja elejét venni. A betegsegélyző pénztárak eddigi gyakorlatában ugyanis, tekintettel arra, hogy igen sok esetben a betegségek első stádiuma keresetképtelenséggel összekötve nincsen, a táppénz fizetésének tényleges tartama a 20 hetet nem érte el, mert a pénztárak, ha a táppénz élvezete a gyógykezelésnél később vette kezdetét, a táppénzt csak az ingyen orvosi g3 7 ógykezelés időtartamának vagyis a 20. hétnek a lejártáig fizették. Erre való tekintettel intézkedik a törvényjavaslat ugy, hogy a táppénz keresetképtelenség esetében legalább 20 hétig ós illetőleg az alapszabályokban megállapitott időig fizetendő még abban az esetben is, ha a táppénz fizetésének időpontját megelőzőleg a biztositott tag hosszabb vagy rövidebb időn keresztül ingyen orvosi kezelésben és gyógyszerekben részesittetett, a minek gyakorlati következménye azután az, hogy ilyen esetekben az ingyen orvosi gyógykezelés ós gj^ógyszerek nyújtása a törvényben, illetőleg az alapszabályokban előirt segélyezési időtartamot meghaladja. A betegségi segélyek nyújtása ós a beteg tagoknak a betegség tartama alatti'ellenőrzése a biztosító pénztáraknak a biztositott tagokkal való közvetlen érintkezését tévén szükségessé, a törvényjavaslat a betegségi segélyek nyújtását a kerületi munkásbiztositó pénztárak hatáskörébe utalja. E pénztárak tehát az általuk bevételezett betegsegélyezési járulékokból az országos^ munkásbetegsegélyző és balesetbiztosító pénztárnak való elszámolás kötelezettsége mellett a betegségi segélyeket a biztositott tagoknak saját felelősségükre és saját hatáskörükben nyújtják. E részben az országos munkás-
