Képviselőházi irományok, 1910. IX. kötet • 183-215. sz.

Irományszámok - 1906-186. Törvényjavaslat az ipari, gyári és kereskedelmi alkalmazottaknak betegség és baleet esetére való biztositásáról

222 186. szám. behajtása iránt esetleg a közigazgatási eljárási lépéseket megtenni. A mennyiben azonban a járulókok és díjak a munkaadó vagyontalansága következtében, eltávozása lolytán, vagy más okból be nem hajthatók, a törvényjavaslat szerint a be nem hajtott balesetbiztosítási járulékok ós díjak a balesetbiztosításban részesedő összes többi munkaadók terhére esnék, úgy hogy azok a legközelebbi felosztás és kirovás alkalmával szintén megfelelő módon felosztandók és kirovandók lesznek. 48. g, A törvényjavaslat 48. £-a a biztosítási járulékoknak és díjaknak csőd esetében a kedvezményes csődkövetelósek közé sorozása iránt intézkedik ós pedig, miután a betegsegélyezési járulékok részben az alkalmazottak béreiből való levonás következtében munkabér-követelés természetével bírnak, a törvényjavaslat 48. §-a e járulék iránti követeléseket az illető csődtörvény által első sorban kedvezményezett munkabér-követelésekkel egy osztályba sorozza. Ezzel szemben a balesetbiztosítási járulékok és díjak munkabér természetével nem bírván, azokat a törvényjavaslat az előnyösitett közadóbeli követelésekkel egy osztályba sorozza. 49. §. Az 1891. évi XIV. t.-cz. 24. §-ában foglalt azt a rendelkezést, mely szerint arra az időre, a míg a biztosított betegsége miatt keresetképtelen, sem ő, sem munkaadója a betegség esetére való biztosításra járulékot fizetni nem köteles, a törvényjavaslat 49. §-a változatlanul fentartja. 50. §. A törvényjavaslat 50. §-a ama szerződéseknek hatálytalanítása és elt^j tása iránt intézkedik, melyek a jelen törvény rendelkezéseivel ellentótben az alkalmazottakra jogtalan hátrányt hárítanak. VI. FEJEZET. A nyújtandó Detegsegélyek. 51. §. ' A törvényjavaslat 51. §-a a betegség esetében nyújtandó segélyek kötelező legcsekélyebb mérvét állapítja meg és ebben a tekintetben általában az 1891. évi XIV. t.-cz. 7. §-ában megállapított keretekhez alkalmazkodik. Csupán egy tekintetben emeli fel lényegesen a törvényjavaslat a törvény 7. §-ában megállapított legcsekélyebb mérvű segélyezéseket, nevezetesen a törvényjavaslat 51. §-ának 5-ik pontjában biztosítottakkal egy háztartásban élő és keresettel nem biró családtagok részére iugyen biztosított segélyekkel. Ezzel szemben a törvényjavaslat 52. §-a megállapítja az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztosító pénztár által nyújtható segélyezések legmagasabb részét ós ebben a tekintetben általában szintén az 1891. évi XlV. t.-cz. 8. §-ában megállapított keretekhez alkalmazkodik. A nyújtandó segélyek legcsekélyebb mértékének lényegesebb felemelése . abból az okból nem mutatkozik czélszerűnek, — eltekintve az 51. §. 5-ik pontjában foglalt és már az előbb is emiitett segélyezési nemtől, melyben a legcsekélyebb segélyezések felvétele munkás-egészségügyi szempontokból és közegészségügyi érdekekből mutatkozott szükségesnek, — mert a rendelkezésre álló anyagi eszközök mérvéhez képest a segélyezések fokozatos felemelése legczólszerűbben az országos munkásbetegsególyző ós balesetbiztosító pénztár autonóm hatáskörébe utalható. E tekintetben elégséges a törvényjavaslatban azt a legcsekélyebb határt megállapítani, a melyen alul az országos pénztár a segélynyújtás tekintetében nem mehet, úgyszintén a munkások, illetve alkalmazottak és a munkaadók túlságos megterhelésének elkerülése érdekében <•'. megállapítani azt a határt, a melyen tul a segélyezések mérve nem emelhető.