Képviselőházi irományok, 1910. IX. kötet • 183-215. sz.
Irományszámok - 1906-186. Törvényjavaslat az ipari, gyári és kereskedelmi alkalmazottaknak betegség és baleet esetére való biztositásáról
208 186. szám. ,.-. • Ha pedig levonjuk az igazgatási költségeket és tisztán csak a kártalanítási költségeket számítjuk át ugyanily viszonylatokra, akkor következő eredményeket kapunk. Esett: Egy-egy biztosítottra 1000 márka bérre 1886-ban . . ... 0 M. 49 fill. 0 M. 77 fúl. 1887-ben ...... 1 » 39 » 2 » 25 » 1888-ban ..... 2 * — » 3 » 27 » 1889-ben 2 » 59 » 4 » 17 » . 1890-ben 3 •> 31 » 5 » 13 » 1891-ben ..... 3 » 98 » 6 ;> 12 » 1892-ben ..... 4 » 72 » 7 » 28 » 1893-ban 5 » 31 » . 8 » 16 » 1894-ben 5 » 93 » 9 » 07 » 1895-ben 6 » 38 » 9 > 64 » 1896-ban 6 » 75 » . 9 » 87 » 1897-ben ..... 7 » 12 » 10 » 11 » 1898-ban ..... 7 » 66 » 10 * 42 » 1899-ben ..... 8 » 03 » 10 » 67 » 1900-ban 8 » 54 » 10 » 96 » 1901-ben 9 » 69 » 12 » 05 » 1902-ben . . . ' ; . 10 » 30 » 12 » 80 » 1903 ban ..... 10 » 55 » 13 » 05 » Mindkét számitásnál az 1900. évről 1901, évre való átmenetnél tapasztalható, a rendesnél nagyobb emelkedést a tartalékozásnak 1901. évben történt beállitása okozta. A felosztó-kirovó rendszernek azt a hátrányát, hogy a biztosítási járulékok 17 — 20 éven túl erősebben emelkednek, illetőleg magasabbak lesznek a tőkefedezeti rendszer szerinti díjtételeknél, Németországban kombinatív eljárással akarják ellensúlyozni. Nevezetesen jelentékeny tartalékalapot gyűjtenek, melynek kamatai egyrészt csökkentik a tagok hozzájárulását a későbbi években, másrészt melylyel a felosztó-kirovó rendszert tudományosan indokolttá és biztositás-technikailag is lehetőleg kifogástalanná akarják tenni. A nagy tartalékalap-hozzájárulásokból ugyanis olyan tőkéket igyekeznek gyűjteni, a melyeknek segítségével majd annak idején esetleg a tőkefedezeti rendszerre is át lehessen térni. A 65 németországi külön balesetbiztosítási szakszövetkezetnek egjnittesen 1900. végén kereken már is 150 millió márkára rugó tartaléktőkéje volt. Egy kiváló német szakértő szerint az összes német ipari szakszövetkezetek tartalékalapjai az 1922. évben 549,332.100 márkára, 1959-ig 665,857.000 márkára fog emelkedni. 1922-ben — ugyanezen számítás szerint —- a biztosítási járulék fejenként 17 márka 40 fillért teend és innen emelkedik 1959-ig fokozatosan, mígnem kereken 20 márkát ér el. Ezt az aránylag nagy emelkedést, illetve járulékot csökkentendő, 1922-ben a tartalékalap kamatai a szövetkezetek kiadásainak csökkentésére terveztetnek fordíttatni, úgy, hogy ez időtől kezdve e kamatok segélyével a járulék fejenként állandóan 16 márka 50 fillér fogna maradni, vagyia a tartalékalap nemcsak a tőkefedezeti eljárásra való átmenet lehetővé tótele, hanem a járuléknak bizonyos időponttól kezdve — ez esetben 1922. — állandósithatása érdekében gyűjtetik.
