Képviselőházi irományok, 1910. IX. kötet • 183-215. sz.

Irományszámok - 1906-186. Törvényjavaslat az ipari, gyári és kereskedelmi alkalmazottaknak betegség és baleet esetére való biztositásáról

186 l§é. szám. veszélyességi- táblázat egyes osztályaiba való besorozásáról intézkedik. E besorozást a törvényjavaslat a pénztár igazgatóságára bizza. A pénztár közgyűlése után ez az első és legmagasabb autonóm szerv, a melylyel a pénztár rendelkezik. Erre kellett tehát ruházni ezt a nehéz ós az egyes üzemek szempontjából fontos feladatot. Mint legmagasabb szervre, talán a közgyűlésre kellett volna ezt a jogot ruházni, de üzemek folytonos keletkezése és megszűnése, jellegük és más oly körülmények változása, a melyek a balesetbiztosítás szempontjából fontossággal birnak, állandóan működésben lévő szervet kivannak, mely mintegy nap-nap után végezze el feladatát, ha azt akarjuk, hogy a balesetbiztosítás keresztülvitele fennakadást ne szenvedjen. Szémbeállitva már most egymással e két követelményt, vagyis egyfelől azt, hogy a besorozást a pénztár összessége vagy legalább is annak képviselete végezze, másfelől azt, hogy a besorozást egy állandóan működő szerv teljesítse, e feladatot a törvényjavaslat szükségszerűen csak a pénztár igazgatóságára bízhatta, gondoskodva egyúttal a besorozás módjáról, vagyis az erre vonatkozó eljárásról is, kifejezetten kimondva, hogy a veszélyességi táblázat osztályaiba való besorozásnak az egyes üzemeknek fenforgó veszélyességük szempontjából mindenkor egyenkint való megvizsgálása alapján kell történnie. Ez az egyénenkénti vizsgálat el nem kerülhető, mert nem volna sem méltányos, sem igazságos a kevósbbó jól berendezett üzemeket ugyanazon díjszabás alá sorozni, mint az ugyanoly iparágbeli azon üzemeket, melyek a baleset-veszély elhárítására szükséges összes intézkedéseket megtették. Ezenkívül vannak üzemek — mégpedig nem is csekély számban — melyek több iparágat ölelnek fel, tehát különböző veszélyességi osztályba sorolandók. Nehogy azonban ily üzemeknél a számítás nagyon komplikált legyen, szükséges lesz megállapítani, hogy melyik a főüzem, ahhoz kell majd alkalmazni a melléküzemeket is, szóval a besorozás másképen, mint az üzemek egyenkénti elbírálásával, nem történhetik. Egyébként a külömböző üzemágak besorozásával járó komplikáczióknak elejét veendő, a törvényjavaslat szerint az ilyen külömböző veszélyességi! üzemágakkal biró üzem, a munkaadó hozzájárulása mellett, egy átlagos veszélyességi arányszám megállapítása utján egy osztátyba is lesz sorozható. A veszélyesség szempontjából való egyenkénti vizsgálat legczólszerűbben az egyes üzemtulajdonosok nyilatkozatai alapján eszközölhető. A nyilatkozatok pedig legegyszerűbben itt is szétküldendő és a pénztár czéljainak megfelelően szerkesztett kérdőivek pontos kitöltése, vagy esetleg a II. fejezet értelmében tett bejelentések felhasználása által történhetik. A mint az első besorozás megtörténte után keletkező, vagy csak ezután a pénztár tudomására jutó (pl. önkéntesen biztosított) üzemeK utólag soroztatnak be a veszélyességi táblázat osztályaiba, ugy természetes, hogy az igazgatóság részéről újabb besorozást tesz az is szükségessé, ha időközben az üzemben a veszélyesség változására kiható bárminő változások történnek, vagy ha esetleg ily körülmények, bár már előbb is fennállottak, de csak a besorozás után jutnak a pénztár tudomására. Ezt kifejezetten is elrendeli a törvényjavaslat 35. §-ának második bekezdése. E rendelkezésnek az a czélja, hogy a besorozás a veszélyességi táblázat osztályaiba, igy tehát a balesetbiztosítás költségviselése mindig a tényleg okozott veszélyesség arányában az igazságnak megfelelően történjék. A törvényjavaslat az iránt is tartalmaz rendelkezést, hogy ez a kiegészítő besorozás, mely egyes, addig a pénztár előtt ismeretlen adatoknak tudomására jötte következtében válik szükségessé, csak az üzemtulajdonos előzetes meghallgatása után történjék meg. Tekintettel a 12. §-ban foglalt rendelke-