Képviselőházi irományok, 1910. IX. kötet • 183-215. sz.
Irományszámok - 1906-186. Törvényjavaslat az ipari, gyári és kereskedelmi alkalmazottaknak betegség és baleet esetére való biztositásáról
186. szám. 173 gos munkásbetegsegélyző és balesetbiztosító pénztárnak megküldeni tartoznak, a törvényjavaslat szerint az országos pénztár alapszabályai állapítják meg, miután az ekként megállapított idő a körülményekhez képest esetleges változtatásoknak vethető alá és igy legczélszerűbb ez időpont meghatározását az országos pénztár biztosítási művelete által támasztott igényekhez képest az országos munkásbetegsegélyző ós balesetbiztosító pénztár alapszabályainak tartani fenn, III. FEJEZET. A betegség esetére való biztosításra fizetendő járulékok. Az 1891. évi XIV. t.-cz. 16. §-a értelmében a betegség esetére biztosított 24. §. tagok járulókai vagy az átlagos közönséges, vagy a valósággal élvezett napi bérek alapján állapitattak meg ós fizettettek. Azt, hogy e két bór közül melyik veendő alapul, az illető pénztár alapszabályai határozták meg. Az átlagos közönséges napibért az élelmezés egyenértékével együtt bizalmifórnak cs az illetékes kereskedelmi és iparkamara meghallgatása mellett a pénztár székhelye szerint illetékes iparhatóság esetről-esetre és pedig külön a férfiakra, a nőkre ós a 18 éven aluli alkalmazottakra állapította meg. A törvény e rendelkezése következtében, mely megfelelt a betegsególyző pénztárak törvény szerint megállapított ama szervezetének, mely szerint minden betegsególyző pénztár a hozzá tartozó alkalmazottak biztosítását teljesen függetlenül, saját koczkázatára végezte, a betegsególyző pénztáraknál a szerint, hogy a járulékok az átlagos napibér vagy a tényleg élvezett bér alapján szedetnek, valamint az átlagos napibór alapul vétele esetén az átlagos napibér-osztályok megállapítása tekintetében a legnagyobb eltérések mutatkoznak. A törvényjavaslatban kontemplált ama czentralizált biztosítási szervezet következtében, mely szerint a betegség esetére való biztosítást egységes országos pénztár végzi, melynek a kerületi pénztárak csak helyi közvetítő szervei lesznek, a járulékok alapjául szolgáló bórszámitás tekintetében is az egységes rendezés mutatkozik szükségesnek. Ebből az okból a törvényjavaslat mindenekelőtt mellőzi azt, hogy a betegsegélyezési járulókok a tényleges fizetés vagy bér alapján legyenek számithatók, miután a bérek különböző nagysága és az e tekintetben országszerte mutatkozó nagy eltérések a tényleges béreknek alapul vételét lehetségessé nem teszik. A járulókoknak a tényleges fizetés vagy bór alapján való számítása különben sem mutatkozik szükségesnek, miután abban az esetben is, ha a járulékok átlagos napibér-osztályok szerint fizettetnek, a biztosítottaknak átlagos napibér-osztályba való besorozása a tényleges fizetés, illetve bér alapján történik ós igy a járulékszámítás alapjául tulajdonképpen ez esetben is — habár esetleg csekély eltérésekkel — a tényleg élvezett fizetés, illetve bér szolgál. A törvényjavaslat tehát azt az egységes rendelkezést tartalmazza, hogy a betegség esetére való biztositásnál minden biztosított tagnak a járuléka átlagos napibér-osztályok szerint fizetendő. Az átlagos napibérosztályokat, tekintettel arra, hogy a biztosítási művelet végzése az országos pénztár feladata, e pénztárnak az alapszabályai állapítják meg, a törvényben meghatározott azzal a korlátozással, hogy az átlagos napibér-osztályok legnagyobb összege 8 koronánál magasabb nem lehet. Az átlagos napibér-osztályok legmagasabb összegét az 1891. évi XlV-ik törvényczikk 16. §-a 4 koronában állapította meg. Tekintettel azonban arra,
