Képviselőházi irományok, 1910. IX. kötet • 183-215. sz.
Irományszámok - 1906-183. Törvényjavaslat a hazai ipar fejlesztéséről
188. szám. 11 Nem érdektelen az sem, hogy az igy létesült, illetőleg kedvezményezett 1289 gyári vállalat közül, az évek folyamán hány szűnt meg. E tekintetben az eredmény igen kedvezőnek mondható, a mennyiben 1882-től 1906 szeptember végéig a kedvezményben részesitett 1289 gyár közül mindössze csupán 83 szűnt meg, vagyis 65°/o. Ha ez az eredmény már egymagában is igen kedvezőnek mondható, még inkább az, ha figyelembe vétetik, hogy a megszűnt gyárak között nincs egyetlen nagyobb ipartelep sem, egytől-egyig mind kisebb telepek, melyek kellő tőke nélkül indultak meg, vagy mint pl. az agyag- és üvegipar 101 vállalata közül megszűnt 16, nagyobbára kedvezőtlen fekvésű üveggyár. Egyes vállalatok megszűnésében vagy egyes iparágak súlyos helyzetében természetszerűleg más okok is közbe játszottak, mint épen a már emiitett üvegipar egy részénél — a táblaüveggyáraknál — melyeknek válságos helyzetét a vámterületi közösség mellett könnyebbé vált egészségtelen verseny idézte elő. Ha mindazonáltal a megszűnt gyárak száma mégis csak ily csekély, az a magyar gyáripar fejlődésére és viszonyaira vonatkozólag annál kedvezőbb eredményre vall. Az az eredmény, melyet a hazai iparnak állami kedvezményekben való részesitóséről szóló két első törvény alkotói azoktól a törvényektől vártak, nem következett be. Volt ugyan kétségkívül kedvező hatásuk ezeknek a törvényeknek is, hisz hatásuk alatt a — mezőgazdasági szeszgyárakat nem számitva mégis 236 uj gyár keletkezett és 17 gyár uj üzemágakat vett fel, de ez húsz évi tevékenység eredményének még sem elég arra, hogy komoly iparfejlesztés tényezője lehetett volna. A gyárak száma egymaga ugyan nem elég az eredmény megítéléséhez, mert hisz nem a szám, hanem a gyárak nagysága és termelése mérvadó, mindazonáltal ez sem változtat lényegesen azon időszak eredményének képén, a mennyiben a termelés szempontjából jelentős uj gyáraink sem azon időszakra esnek. Ez a kisebb eredmény azonban természetes. Azok a kedvezmények egymaguk, melyeket az emiitett törvények biztosítanak, uj gyárak keletkezésére a mi viszonyaink mellett, midőn önálló vámvédelem nem áll az ipar rendelkezésére, nem elegendők. Uj ipar még fejlett iparral biró államokban is rendszerint hátrányban van a már fennálló iparral szemben. A fejlettebb technikai követelményeknek megfelelően berendezett uj ipar ugyan nagy előnyöket is rejt magában, de ezzel egyúttal nagyobb befektetéseket is kell gyümölcsöztetnie. Mennyivel nagyobbak azonban az uj ipar hátrányai a régi, megerősödött, tőkéjében törlesztett, képzett munkásokkal kellő számban rendelkező iparral szemben ott, a hol nemcsak a munkáskópzés nagy terheit kell az uj iparnak viselnie, hanem még a piaczszerzés tekintélyes költségeit is. Ez pedig a helyzete az újonnan fejlődött magyar iparnak, melynek tehát az adott viszonyok között nem lehettek elegendők az emiitett törvényes kedvezmények, feltétlenül szükséges volt, hogy az állam támogassa az uj vállalatok létesítését azon terhek könnyitósében is, melyek specziális helyzetünkből folynak. Ez a támogatás az állam által nyújtott pénzbeli segélyekben jutott kifejezésre. Csakhogy az állam a támogatás ezen eszközét nem vette oly mértékben alkalmazásba, a mint azt az ipari fejlődéshez fűzött nagy állami és nemzeti érdekek követelték volna, sőt oly mostohán bánt ezzel, hogy ily viszonyok mellett az igy elért eredmény egyenesen meglepőnek mondható. Az ipar közvetlen támogatása ugyan már 1868-ban kezdődik nálunk, de nem a gyáriparé, körülbelől 1898-ig alig fordul elő egy-egy gyári vállalat 2*
