Képviselőházi irományok, 1910. IX. kötet • 183-215. sz.

Irományszámok - 1906-186. Törvényjavaslat az ipari, gyári és kereskedelmi alkalmazottaknak betegség és baleet esetére való biztositásáról

.186. szám. Ml törvényjavaslat a bejelentésnél tervez, nevezetesen arra, hogy a biztosításra kötelezett alkalmazottak bejelentése heti vagy havi bérjegj^zékekkel történhetik, ennek a mozgó munkáselemnek a nyilvántartása, a melynek az alkalmazása nem állandó, hanem csak rövid időre szól, a betegsegélyző pénztáraknál semmi irányban nehézségekbe nem ütközhetik ós igy ennek a mozgó munkáselemnek a betegséí; esetére való biztosításból való kihagyása kezelési szempontokból sem indokolható. A törvényjavaslat a biztosítási kötelezettséget a törvény 2. §-ával egyezően az évi fizetésnél 2400, a napi bérnél 8 korona határig állapítja meg, abból az alapelvből indulván ki, a melyet a törvényhozás az 1891 : XIV. t.-cz. megalkotásánál már elfogadott, hogy e jövedelemhatáron felül az alkalmazottak betegség esetében gyógykezelésükről ós ellátásukról maguk is gondoskodhatnak. Bár kétségtelen, hogy a székesfőváros, valamint a nagyobb vidéki városok és ipari góczpontok ós a kisebb városok ós falvak között a megélhetési viszonyok tekintetében lényeges különbségek vannak, a törvényjavaslat az elfogadott fizetési határ tekintetében a székesfőváros ós a nagyobb városok, valamint a falvak között különbséget nem tesz Ilyen különbségnek a megállapítása ugyanis nemcsak igen nagy kezelési nehézségeket okozna a törvény végrehajtása körül ós a biztosító pénztárak biztosítási műveletében, hanem igen gyakran nehézségekre ós igazságtalanságokra vezetne abban a tekintetben is, hogy a megélhetési viszonyok szerint a fizetési határ az ország különböző részeiben helyesen megállapítható nem volna, valamint abban a tekintetben is, hogy az alkalmazottak a foglalkozási hely változtatása révén a biztosítási kötelezettségből anyagi viszonyaik lényeges javulása nélkül gyakran kiesnének. Végül a törvényjavaslat 1. §-a szerint a tengeri hajózásnál és a tengeri halászatnál alkalmazottakra a törvényjavaslat rendelkezései nem terjednek ki, miután ezeknél az alkalmazottaknál a foglalkozás és a munkaviszony eltérő természeténél fogva, megegyezően az 1891 : XIV. t.-cz. 2. §-ának rendelkezésével, a javaslat a biztosítás szabályozását külön törvényhozási intézkedésnek kívánja fentartani. Mindazon foglalkozások, vállalatok és munkáknál alkalmazottak, melyek a törvényjavaslat 1. §-ában felsoroltatnak, a 3. §. szerint egyúttal balesetbiztosítási kötelezettség alá is esnek. A törvényjavaslat tehát a betegség és a baleset esetére biztosítottak körét teljesen azonosan állapítja meg. A balesetbiztosításnak ily széles körben való kiterjesztése indokoltnak mutatkozik, mert a baleseti veszély, habár csak csekélyebb mértékben is, de tényleg minden foglalkozásnál fenforog. Másfelől pedig lehetségessé teszi a balesetbiztosításnak ilyen széles körben való kiterjesztését az a körülmény, hogy a biztosító pénztárak a betegség esetére való biztosítás révén mindezen alkalmazottak nyilvántartásával már amúgy is foglalkoznak. A betegség és balesetre való biztosítás körének egységes megállapítása magával vonja azt, hogy a balesetbiztosítás hatálya alá az összes kisipari alkalmazottak is bevonatnak. Nehogy ez a biztosítás a kisipar teherviselési képességét meghaladó megterheltetéssel járjon, a törvényjavaslat IV. fejezete a kisiparra háruló balesetbiztosítási terhek fedezéséről külön gondoskodik. Ezzel elérni kívánja a törvényjavaslat azt, hogy a kisipar attól a szavatosságtól, mely a magánjogi elvek szerint balesetből kifolyólag a kisipart is terheli és a mely a kisiparban még végzetesebb károkat okozhat, mint a bizonyos tőkével e czélra még is rendelkező nagyiparban, megszabadíttassák a nélkül, hogy ennek ellenében a kisiparnak teherviselési képességét meghaladó anyagi áldozatokra Képvh. iromány. 1906—1911. IX, kötet. 'Jl