Képviselőházi irományok, 1910. IX. kötet • 183-215. sz.

Irományszámok - 1906-186. Törvényjavaslat az ipari, gyári és kereskedelmi alkalmazottaknak betegség és baleet esetére való biztositásáról

186, szám. , 159 zottai szintén biztosítási kötelezettség alá esnek, úgyszintén a liajórakodási munkálatokat, mely vállalatok, illetve munkák a hajózási vállalatok alatt szorosabb értelemben véve nem érthetők, melyeknek alkalmazottaira nézve azonban a biztosítási kötelezettség kiterjesztése szintén szükséges. E módosításokon kívül a törvényjavaslat 1. §-a az 1891: XIV. t.-czikkel szemben a biztosítási kötelezettségnek lényeges kiterjesztését is tervezi. A biztosítási kötelezettségnek e kiterjesztése két szempontból mutatkozik szükségesnek. Az egyik szempont a munkásoknak a biztosításhoz fűződő érdeke. A munka természetének ugyanis a biztosításra irányuló szükségletekre befolyása nincs. A biztositásnak kötelező alapon való szabályozása esetében minden munkás, ki magáról keresetképtelenség esetére gondoskodni nem képes, a biztosítási intézmény jótéteményeire egyenlően igényt tarthat és az állam a biztosításra rászoruló munkásokat egyenlő elbánásban kell, hogy részesítse. A másik ok, a mely a biztosítási kötelezettség javasolt kiterjesztése mellett szól, a biztosítási szervezetnek érdeke. Minél szélesebb körben állapittatik meg a biztosítási kötelezettség, minél több biztosított vonatik be a biztosítási szervezet körébe, annál nagyobb az az anyagi erő, a mely felett a szövetkezett biztosítás rendelkezik ós annál jobban megoszolnak azok a terhek, a melyek a biztosításból kifolyólag előállanak. A biztosítás kötelezettségét a törvényjavaslat két irányban terjeszti ki. Mig az 1891 : XIV. t.-cz túlnyomó részben csak az ipartörvény alá eső vállalatok alkalmazottait vonta be a biztosítás körébe, addig a törvém^javaslat 1. szakasza a biztosítási kötelezettséget nemcsak az ipartörvény alá eső, hanem egyáltalában minden vállalat alkalmazottaira kiterjeszti, mely vállalat iparszerűleg folytattatik. A biztosítási kötelezettség megállapitásánál ugyanis nem lehet irányadó az a körülmény, hogy az ipartörvény az ipari foglalkozások bizonyos nemeit, illetve körét az ezen foglalkozásokhoz fűződő másnemű gazdasági érdekek szempontjából kivonja az ipari jogszabályok hatálya alól, vagy esetleg e foglalkozásokat szabályzatlanul hagyja, mert ez a körülmény az illető foglalkozások iparszerűségót még nem szünteti meg. Ez annyival is inkább áll, mert az ipartörvény módosítása révén a törvény hatálya számos olyan foglalkozásra is kiterjeszthető, melyek eddig a jelenleg fennálló ipartörvény hatálya alá nem estek. Ilyen iparszerűleg űzött foglalkozások soroltatnak fel a törvényjavaslat 1. §-ának második*pontjában. Ilyenek nevezetesen a műszaki és ügynöki irodák, a melyek alatt természetesen azok az irodák értetnek, a melyek nem az ipartörvóny alá eső ügyletekkel üzletszerűleg foglalkoznak, így például az ipartörvóny végrehajtásánál követett gyakorlat szerint azok a műszaki irodák, a melyek építkezési terveket iparszerűleg készítenek, de a tervek keresztülvitelével gyakorlatilag nem foglalkoznak, továbbá azok az ügynöki irodák, a melyek a beiügyministerium jogosítványa alapján az állami színházak művészeti személyzetének közvetítésével foglalkoznak, nem esnek az ipartörvény rendelkezései alá. Ennek daczára azonban ezeknek az irodáknak a tevékenységében ós működésében az iparszerűség jellege teljes mértékben feltalálható. Hasonlóképpen biztosítási kötelezettség alá vonja a törvényjavaslat 1. §-ának 2. pontja a színházaknál, gyógyszertárakban, gyógyintézeteknél alkalmazottakat. Ezek a vállalatok kulturális, illetve közegészségügyi intézmények ós igy szintén nincsenek az érvényben álló ipartörvény rendelkezései alá vonva, azonban e vállalatok vezetésében anyagi szempontokból az iparszerűség jellege szintén megvan. Ilyen iparszerű, de az ipartörvény alá nem tartozó vállalatokat sorol fel a törvényjavaslat 1. §-ának 16. pontja is, mely szerint a mezőgazdasági és erdei termelés mellék-