Képviselőházi irományok, 1910. IX. kötet • 183-215. sz.

Irományszámok - 1906-186. Törvényjavaslat az ipari, gyári és kereskedelmi alkalmazottaknak betegség és baleet esetére való biztositásáról

186. szám. 129 134. §. A kerületi munkásbiztositó pénztárak és az orvosok közötti viszony szabad megegyezés tárgya. A pénztárak és az orvosok között a pénztári orvosi leendők ellátása és a megegyezés szerinti díjazás tekintetében felmerülő vitás kérdésekben, az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztosító pénztáré részbeni hatáskörének épségben tartása mellett, az állami munkásbiztositási hivatal dönt. 135. §. Ha egy ipartelepen vagy építkezési vállalatnál munkások nagyobb számban alkalmaztatnak s orvos a telep helyén vagy annak közelében nincs, az állami munkásbiztositási hivatal kötelezheti a vállalkozót, illetve a gyárost arra, hogy a munkások gyógykezelésére orvost alkalmazzon. Több szomszédos gyár, illetve vállalat közös orvos tartására kötelezhető. Az ekként alkalmazott orvos vagy orvosok díjazásához a kerületi munkásbiztositó pénztár, illetve az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztosító pénztár hozzájárulni köteles. A hozzájárulás mérvét vitás esetekben az állami munkásbiztositási hivatal állapítja meg. A mennyiben valamely vállalat az ezen szakasz szerint, megállapított kötelezettségnek nem tesz eleget, a vállalati alkalmazottak részére orvosról a vállalat költségére a kerületi munkásbiztositó pénztár gondoskodik. Ez esetben a kerületi pénztárnak az orvos alkalmazásával járó költségei a vállalkozótól közigazgatási utón, a közadók módjára hajtandók be. 136. §. Ha a jelen törvény 1. §-ának 5. pontjában felsorolt építkezéseknél, illetve építkezések keresztülvitelére alakuló más hasonló, nem állandó jellegű vállalatoknál hosszabb időn át a munkások nagyobb száma alkalmaztatik, az állami munkásbiztositási hivatal az építési vállalkozónak, illetve vállalatnak megengedheti, szükség esetén pedig a vállalkozót vagy a vállalatot kötelezheti, hogy a vállalatnál alkalmazott munkásoknak a jelen törvény szerinti betegsegélyezését az ugyancsak a jelen törvény szerint bevételezendő járulókokból a kerületi munkásbiztositó pénztár felügyelete és ellenőrzése alatt maga teljesítse. A vállalkozó vagy vállalat által ez esetben bevételezendő járulékokat és nyújtandó segélyeket, úgyszintén a járulékok kezelésénél, a munkások nyilvántartásánál és a segélyezésnél, valamint a statisztikai adatszolgáltatásnál követendő eljárást a jelen törvény határozmányai szerint az állami munkásbiztositási hivatal állapítja meg. Azt az építési vállalkozót, ki az állami munkásbiztositási hivatal által az első bekezdés értelmében kiadott utasításnak meg nem felel, vagy a járulékok beszedésénél és a segélyezésnél mulasztásokat vagy visszaéléseket követ el, az állami munkásbiztositási hivatal kötelezheti arra, hogy az összes nála alkalmazott biztositásra kötelezetteknek, illetőleg azok hátrahagyottjainak az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztosító pénztár által nyújtott betegségi segélyeket sajátjából és minden levonási igény nélkül nyújtsa. Kópvh. iromány. 1906—1911. IX. kötet, 17