Képviselőházi irományok, 1906. V. kötet • 47-68. sz.

Irományszámok - 1906-51. A kereskedelemügyi m. kir. minister jelentése az országgyüléshez, a halas-bácsalmás-rigyiczai helyiérdekű vasut engedélyezésének megtörténtéről

114 51. szám. állomások és kitérők közelében fekvő műtárgyak is megfelelő korlátokkal látandók el. A nyilt vasúti átereszek és hidak hordszerkezetei általában 6.000 kilo­gramm keréknyomás és a szabályszerű terhelési séma, illetve igénybevételek alapulvételével számitandók és szerkesztendők. Oly vonalrészeken, a melyeken elsőrendű vasúti felépitmóny lesz alkal­mazandó, a pályatest és a vasúti műtárgyak is elsőrendű vasutaknak meg­felelően állitandók elő. Támasztó- és bélésfalak ópitésóhez kő- vagy téglaanyag használandó. A szerint, a mint az — tekintettel a czélra ós rendeltetésre, valamint a számba jövő egyéb körülményekre — megengedhetőnek fog találtatni, ilynemű kőfalak, úgyszintén kőburkolatok, esetleg habarcs nélkül, szárazon is lesznek rak­hatók. Támasztó- és bélésfalak azon részei, melyek feltétlenül kőből lesznek készítendők, az illető szabványokban vagy építési részlettervekben fognak megjelöltetni, esetleg pedig rendeletileg megállapittatni. Útátjárók, párhuzamos utak, útszabályozások és állomási hozzájáró utakban, a szükséghez képest, megfelelő számú ós nyílású átereszek vagy hidak építendők, melyek — ha azok felett nincs feltöltés vagy ha azokra nézve más helyen eltérő megállapítás nem történik — a fahidak, illetve alkatrészeik anyagnemére vonatkozólag alább álló általános kikötés betartása mellett egészen fából is készíthetők lesznek. Feltöltés által fedett közúti műtárgyakra nézve általában véve a hasonnemű ós szerkezetű vasúti átere­szekre vonatkozólag előirt feltételek mérvadók; 0­30 méternél nem nagyobb nyílással bíró fedett útátereszek azonban alárendelt jelentőségű községi és mezei utakon kellően indokolt esetekben mint tölgy- vagy vörös fenyőfa­tömlők is engedélyeztetni fognak. Megjegyeztetik ide vonatkozólag, hogy állami és törvényhatósági s álta­lában a fontosabb közutakon építendő műtárgyakra nézve az érvényben levő közúti szabványtervek mérvadók. Altalános érvénjmyel mindazon vasúti és közúti műtárgyakra nézve, melyeknél a fentebbiekben foglalt határozmányok értelmében fának az alkal­mazása egyáltalában szóba jöhet, kiköttetik, hogy hidpadlózatokhoz és hid­lásokhoz, valamint hídfőkhöz, hidjármakhoz, jégtörőkhöz, alapczölöpökhöz és alaprácsokhoz, fal- ós süveggerendákhoz csakis tölgy- vagy vörös fenyőfát, ékekhez pedig kizárólag csak tölgyfát szabad használni. Hidak és átereszek, támasztó- és bélésfalak, valamint általában alapozást igénylő más építmények és munkák is minden körülmények közt teljesen hordképesen, kellően, szilárdan ós akképen alapozandók, hogy az alapnak különösen egyenetlen ülepedése, csúszása, illetve elmozdulása, alámosása, fel­ázása vagy felfagyása be ne állhasson. Mindezen követelmények szemmel tartásával az alapozások módja és mélysége minden egyes esetben — a terep- és talajviszonyoknak és a még egyébként figyelembe jövő körülményeknek, valamint egyes műtárgyakat és építményeket illetőleg az azokra nézve netalán más helyen külön előirt vagy előírandó feltóteleknek megfelelően — az alapgödrök kiemelése és a felme­rülő szükséghez képest esetleg a munkák végrehajtása közben fog megálla­pittatni. E tekintetben azonban határozottan kiköttetik, hogy 0-80 méternél bizonyos mértókig kisebb mélységre a természetes, nőtt talajba lenyúló ala­pozást ; — még legkedvezőbb viszonyok ós legjobb minőségű talaj mellett is — csak azon különleges esetekben szabad előállítani, a melyekben az illető

Next

/
Oldalképek
Tartalom